AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

I. Az OSZK 1994-1998-ban - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1994-1998-ban

A regisztrált* olvasók száma Ebből kutató Felsőoktatási intézmények hallgatója Egyéb (nem kutató, nem diák) 1994 30 290 2482 16 396 nincs bontva 9 464 + 1 948** 11 412 1995 32 349 2897 21 399 ^ 810 bölcsész 12 589 más szakos 8 053 + 1 997** 10 050 1996 28 871 1980 •. Q OOQ 8 239 bölcsész 10 141 más szakos 8 511*** 1997 28 063 2 026 18 871 ^ ^^ bölcsész 9 925 más szakos 7 166*** 1998 26 927 2175 17 186 7 718 bölcsész 9 468 más szakos 7 566*** * A regisztrált olvasók száma mind az éves beiratkozottak, mind a napijegyet alkalmanként váltók összesített számát jelenti. ** középiskolás (Számukat máshol nem vették figyelembe.) *** A tanulmányi versenyeken résztvevők kivételével (középiskolás nincs) A másik csoport, amelynek problémáival - ennek túlsúlya miatt - kiemelten foglalkozni kell, az egyetemi hallgatóké. A statisztikák a bölcsészek és a nem bölcsészek számát különválasztják, ezen belül a beiratkozottakét és napijegyesekét már nem. Az egyetemisták, főiskolások száma kiugró nagyságrendet jelez: 1997:67%, 1998: 63,8%, tehát azt bizonyítja, hogy a könyvtár használóinak kb. kétharmada egyetemi és főiskolai hallgatókból adódik. 1991-ben arányuk kisebb, kb. 50%-os volt. A felsőoktatási intézményekben tanulók száma 1997-ben 18 871, 1998-ban 17 186 volt, általában kétszer annyi, mint a nem kutató nem diák csoporté együtt. Ez igazolja azt a feltevést, hogy az OSZK túlnyomó mértékben egyetemi könyvtári feladatokat lát el. Az egyetemisták, főiskolások csoportját (a beiratkozottakat és a napijegyeseket egybevéve) két részre választják szét a statisztikai kimutatások: bölcsészekre, azokra akik már tanulmányi idejükben is szükségszerűen kapcsolódnak a nemzeti könyvtárhoz, és a nem bölcsészekre, akik csak elvétve szorulhatnak az OSZK-ban őrzött dokumentumokra. A könyvtár a bölcsészhallgatókat mindig is örömmel fogadta, hiszen ezekben a fiatalokban látták mindenkori vezetői azt az utánpótlást, amelyet a tanári és a kutatói pálya, gyakran a kettő együttese folyamatosan igényelt. A többihez - különösen a szakkönyvtárak megjelenése és fejlődése után - legfeljebb csak kutatói szinten volt köze. Ezért is kelt most meglepetést a hallgatói számoszlop szemrevétele, amely a nem bölcsészeknek a bölcsészekkel szembeni többségéről, sőt utóbbiaknak az el121