AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

mányos Akadémia levelező, majd 1990-ben rendes tagjává választja, az akadémia filozófia és történettudományok osztályának elnökhelyettese. Tagja az MTA Történettudományi Bizottságának, Nemzetközi Bizottságának, elnöke a második világháború történet magyar nemzeti bizottságának, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 1985-ben megbízást kap a Magyarságtudományi Csoport, hamarosan Intézet megszervezésére, s bár erről a tisztéről néhány év múlva leköszönt, mindvégig ő volt elnöke az Országosan Kiemelt Tudományos Kutatások az OKTK szervezetében a magyarságkutatási főiránynak. 1986-ban kinevezték az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójának. És amit aztán mindezt megelőzően kellett volna említenünk: 1963 óta a diplomáciatörténet tanára a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, 1977 óta egyetemi tanárként. Tudományos és közéleti tevékenységéért a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített csillagrendjével tüntették ki. A sokirányú munka, a szervezés, irányítás, a tanítás mellett a kutató tudományos munkára is maradt energiája. Az akadémiai rendes tagság elnyerésekor 1992-ben tartott székfoglaló előadása az Akadémia két világháború közti és háború alatti szellemi törekvéseit vizsgálta, felidézve a jelen számára azt, ami negatív volt, s azt ami folytatandó hagyomány, mert pozitív érték ma is. Az évtizedeken át végzett, megfeszített munka egy percre sem könnyebbeden. 1993. április 13-án bekövetkezett váratlan halála tett pontot munkásságára. Arra a munkásságra, mely befejezetlen voltában is kerek egészet alkot, s amely nélkül történelmi önismeretünk, magyarságtudatunk, egész tudományos intézményrendszerünk szegényebb volna. Juhász Gyula, búcsúzom tőled. Nevedet fenntartják munkáid, amelyek máris beépültek a magyar történelmi köztudatba. Szervező kezdeményezéseidet, munkásságodat tovább viszik az általad életre keltett és irányított tudományos intézmények. A mindig segítőkész ember, a jóbarát arcát pedig megőrizzük mi, akik veled együtt éltük át a nehéz időket, és veled együtt örültünk sorsunk jobbra fordulásának. Juhász Gyula, Isten veled! Benda Kálmán A temetésen elhangzott beszéd, 1993. április 22. * Barátok, pályatársak állnak, állunk itt megrendülten és hitetlenkedve, szívünkből fakadó tiltakozással: nem lehet igaz, ami történt, nem lehet, hogy ily korán és ily váratlanul hagytál itt bennünket, Gyula! Veszteségünk és fájdalmunk nem mérhető a családéhoz, mi mégis roskadozunk súlya alatt. 11