AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Batári Gyula: Kozocsa Sándor

ködő proszemináriumot is vezette. Az ötvenes évek elején két félévig magyar műfordítástörténetet adott elő. Többször meghívták külföldi felsőfokú intézmények is előadások megtartására. Közben a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának meghívott tagja és a Szent István Akadémia utolsó osztálytitkára volt, székfoglaló előadásának címe: „A magyar bibliográfia kezdetei". A könyvtárban olyan munkatársakkal volt alkalma együtt dolgozni mint Gulyás Pál, Kniezsa István, Harsányi Mária, Sikabonyi Antal, Nyireő István, Sajó Géza, Bélley Pál és Halász Gábor, akivel közösen állította össze az International Bibliography of Historical Sciences 1926-1928 című New York-ban 1930-tól kiadott éves bibliográfia magyar anyagát. Császár Elemérrel kapcsolatban egy nyilatkozatában kijelentette: „Az, hogy a magyar irodalom bibliográfiáját több mint félévszázada készíthetem, egykori professzoromnak, Császár Elemérnek köszönhetem, aki az Irodalomtörténeti Közleményekben a repertóriumot Hellebrant Árpád után egy huszonkét éves hallgatójára merte bízni." Meg kell jegyezni, hogy 1932-től önálló füzetben is megjelent Az 1932. év irodalomtörténeti munkássága címmel. Pályáján példaképének Szinnyei Józsefet, Gulyás Pált és Fitz Józsefet tekintette, az irodalomtörténet területén a módszerességet Horváth Jánostól tanulta. A referensz osztály vezetőjeként olyan neves írókkal volt alkalma megismerkedni, mint Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós. Számos korábban élő és kortárs jelentős magyar író és költő művét rendezte sajtó alá, többek között Justh Zsigmond, Vajda János, Ady Endre, Kaffka Margit, Krúdy Gyula könyveit. Több személyi bibliográfiát adott ki, ezek közül kiemelkedik a Móricz Zsigmond irodalmi munkássága, mely kötet a nagy író „halálának 10. évfordulójára" jelent meg 1952-ben. Egyébként talán Krúdyval foglalkozott a legtöbbet, gondozta kiadásait, mintegy huszonöt könyvét rendezte sajtó alá, tanulmányokat, cikkeket és ismertetéseket írt róla, könyvtárában több mint háromszáz Krúdy-mű volt található - majdnem a teljes életmű -, de gyűjtötte a rá vonatkozó irodalmat és ikonográfiát is. Kapcsolatban állt lányával, Krúdy Zsuzsával is. Jelentős korabeli igényt elégítettek ki az 1947-ben kiadott Az orosz irodalom magyar bibliográfiája (Kiég. 1947-1948. - 1949.) és a Radó Györggyel közösen összeállított A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája éves és visszatekintő kötetei. Az előbbi összeállításokba bekerültek az emigráns írók művei is, például Bunyin, Mereskovszkij két világháború között Magyarországon megjelent kötetei is. Napvilágot láttak ismert külföldi írók munkásságával foglalkozó összeállításai is, ilyenek voltak Mickiewicz Magyarországon (1955), a Joyce Magyarországon (1973), valamint a Baudelaire Magyarországon (1969) című alapvető bibliográfiái. Figyelemre méltó kapcsolata alakult ki a párizsi Magyar Műhely című folyóirattal már nyugdíjba vonulása után, ugyanis anyagot szolgáltatott egyes célszámaik számára, melyek Kassák Lajossal, Füst Milánnal, Szentkuthy Miklós59