AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Tóth Árpád: Schneller Károly 1927-1992

SCHNELLER KÁROLY (1927-1992) Emlékezés egy tudós könyvtárosra és egy igaz emberre Torokszorítóan fájdalmas és szinte szívbemarkoló érzés volt nekünk, túlélő barátoknak és szerető ismerősöknek tudomásul venni azon a nyirkos december 22-i délelőttön, hogy a végső búcsú döbbenetes pillanata végérvényesen eljött. Bár már több mint hat hete elveszítettünk és majd egy hónapja eltemettünk Téged, Karcsikám, mi jónéhányan, régi kollégáid, még mindig nem tudunk belenyugodni a Sors kérlelhetetlen döntésébe, még mindig nem tudjuk, (mert nem akarjuk?!) elhinni, hogy áldott jó és mégis hihetetlenül erős, nemes szíved immár visszavonhatatlanul megszűnt dobogni. Sokszor vélem látni - és talán mások is így vannak ezzel -, még most is, fehér köpenyes, szikár termetedet a VII. szinten lévő katalógusterem szekrénylabirintusában, életed utolsó, sajnálatosan szűkre szabott, nyugdíjas időszakában, amint egy asztalka mellett ülve a készülő Kolozsvár-enciklopédia cédulaanyagát rendezgetted csendesen-szerényen, de mégis az igaz ügyhöz méltó lelkesedéssel és a Rád olyannyira jellemző lelkiismeretességgel. Nekem, kit elhunyt Schneller Károly barátomhoz különösen mély vonzalom fűzött, hiszen szinte atyámként szerettem és tiszteltem, különösen nehéz emlékezni Rá, elbúcsúztatni Őt, a Széchényi Könyvtár dolgozói körében - ezt nyugodtan állíthatom - köztiszteletnek örvendő, tiszta, megingathatatlan jellé mű, végtelenül becsületes, manapság sajnos ritkaságszámba menően erőslelku, 73