AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Sonnevend Péter: A magyar könyvkiadás a rendszerváltozás éveiben: statisztikai elemzés

alkotni, amely számol mind a privatizált könyvszektor érdekeivel, mind a kedvezményezett - kulturális missziójú - könyvtárakéval, ugyanakkor kellő eréllyel szankcionálja a nem teljesítést. Legelsősorban fontos lenne a könyves lapkiadással és -nyomtatással foglalkozó szervezetek regisztrálása (akár az önkormányzatok közreműködésével államigazgatási úton, akár kamarai típusú önszerveződéssel). Ha a taxis társadalom meg tudja - és akarja - szabni, ki és milyen feltételekkel lehet taxis vállalkozó, akkor ez lehetségesnek tűnik a könyvszakmában is. 2. A könyvkiadás feltételeinek drámai megváltozása - állami dotáció leépülése és nyomdai árak többszörösére szökése - nyomán nem következett be összeomlás: a magyar könyvkiadás létezik, termel, jóllehet nem úgy és nem azt, mint pár évvel korábban. A választék tíz-húsz százalékos szűkülése, az összes kiadott példány menynyiségi visszaesése egy tizenöt évvel ezelőtti szintre: e tünetek azt jelzik, hogy az átalakulás keservesen bár, de megállíthatatlanul végbemegy. 3. Értékes magyar könyvkiadás nem lehet meg pótlólagos pénzeszközök nélkül. E pótlólagos eszközök jöhetnek a magyar állam költségvetéséből - ahogy jönnek ma is a tankönyvkiadásban (mintegy 1 milliárd dotáció plusz 1 milliárd hitelgarancia a bankok felé), vagy a Magyar Könyv Alapítvány számlájára (1993 tavaszán mintegy ötven kiadó száz pályázatára osztottak szét 36 millió Ft-ot - ld. Művelődésügyi Közlöny, 1993. 7. szám, 447-449. 1.) -, de jöhet külföldi befektetőtől is. Legnagyobb gondban a szakkönyvkiadás van. Ezek a művek érthetően nem lehetnek nagy példányszámúak, mint egyes tankönyvek vagy szépirodalmi lektűrök. Egy 1992-ben végzett könyvszakmai elemzés - angol szakértők munkája által - azt javasolta, hogy fizetőképes intézményi keresletet kell biztosítani a mintegy 200-400 legfontosabb könyvtár kellő pénzügyi megerősítésével, hisz ezen könyvtárak közreműködésével az értelmiségi, az egyetemista, az érdeklődő is hozzájuthat a nemegyszer csillagászati árú művekhez is. E megközelítés tehát nem az előállítást finanszírozza, hanem a felhasználók széles körét képviselő intézményt megerősítve teremt keresletet. Egyben biztosítva a hazai szellemi kapacitás számára a könyvírás lehetőségét. A külföldi tőke nagyobb arányú kiadói részvétele ugyanis nem mentes a veszélyektől. 4. A magyar könyvkiadás megállja a helyét nemzetközi összehasonlításban is: minden tízezer lakosra számított 7-8 könyves választék, minden lakosra számított 8-9 példány tisztes közép-európai szintet jelent. Ugyanakkor az elmúlt egy-két év termése egy radikális kommercializácidás irányába mutat. A korábban széles körű ismeretterjesztő könyvkiadás (1988-ban még a teljes választék 30%-a) ijesztően visszaesett (1992-ben már csak a választék 15%-a), a teljes szakirodalmi kiadványcsoport példányszámokból való részesedésének összeszűkülése (1985-ben még 40%, 1991-ben 31%, 1992-ben 24%), a szépirodalmon belül a magyar szerzőjű művek zuhanásszerű csökkenése (évtizede445