AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Sonnevend Péter: A magyar könyvkiadás a rendszerváltozás éveiben: statisztikai elemzés

4-11. táblázatainkon nyomon követhető a könyvkiadás belső struktúrájának változása 1945-től 1992-ig. Vagyis annak érzékeltetése, milyen volt a szak-, a szépirodalmi és a tankönyvkiadás aránya a választékban és a példányszámok alapján. A tudományos, ismeretterjesztő és szakirodalom együttesen az 1945 utáni első másfél évtizedben volt a legmagasabb részarányú, közel háromnegyedet képviselt a teljes választékból. A későbbiekben hosszútávú tendenciaként (1974-ig, 1980-ig, 1985-ig, 1988-ig) 68-69% körül stabilizálódott a részarány, majd 1991ben már csak 58%, s 1992-ben 56%. Részletező elemzés (ld. 11. táblázat) azt mutathatja ki, hogy míg a szűkebben vett tudományos illetőleg szakirodalom a korábban is alacsony választéki szinten volt jelen, addig az ismeretterjesztő irodalom mondható a fő vesztesnek (részaránya 1984-ben 27,5%, 1988-ban 29,3% s 1992-ben csupán 15,5% az egészhez viszonyítva). A szépirodalom a választékon belül az első másfél évtizedben csupán 12,4%, ez a későbbiekben 15% körül stabilizálódott, azután 1986-1988 közt 14% alá süllyedt, hogy végül 1991-ben meghaladja a 23%-ot, 1992-ben pedig megközelítse a 26%-ot. Közelebbről vizsgálva (11. táblázat) a szűkebben vett szépirodalom térhódítása egyértelmű, ehhez viszonyítva a gyermek- és ifjúsági irodalom inkább tartja korábbi részesedését. A tankönyvek 1945-1959 közt igen alacsony (11,4%) részarányt képviseltek, ez a későbbiekben a 15% közül volt, s meglepő módon a rendszervátozás sem változtatott ezen. Némileg más kép alakul a példányszámok fenti csoportok szerinti részarányát tekintve. A szakirodalom 1945-1959 közt, miközben a választék háromnegyedét adta, a példányszám-arányt illetően az egyharmadot képviselte, s ugyanennyit tett ki akkoriban mind a szépirodalom, mind a tankönyvcsoport. Az 1945-1974 közti három évtized alapján ez a kép annyiban módosul, hogy a szakirodalom részaránya közel 45% lett, míg a szépirodalom és a tankönyvek visszaestek (2827%-ra). 1980-ig követve a hosszútávú tendenciát, a szakirodalom ismét csökkent (42%-ra), azután 1985-ig 40,4%-ra, s innen azután viharos térvesztés mutatkozott: 1986-1988 közt már nem éri el a 40%-ot (38,5%). 1991-ben 31,2%, 1992-ben 23,8%!. Vagyis ilyen alacsony nem volt a példányszámok szerinti szakirodalmi termés az utóbbi közel 50 évben. A szépirodalom az 1980-ig számított hosszútávú (1945-1985) perspektívában 30,4%-ot ért el a példányszámok terén, s a későbbiekben az emelekedés szinte rohamos: 1986-88-ban 33,4%, 1991-ben 42,6%, s 1992-ben 46,1%. A tankönyveknél a hosszútávú tendencia (1945-1985) a fent említett szintet hozza (28,3%), itt a későbbiekben sincs különösen drámai fejlemény (19861988-ban 27,4%, s csak az 1991-es 22,6% feltűnően alacsony, viszont 1992-ben már ismét 28%-os). Az eufémisztikusan egyéb-nek titulált vallási irodalom választék szerinti részaránya az első tizenöt évben közel 3% (2,9%), majd tartósan 1% körüli, 433