AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

kegyelmezett a szír keresztényeknek, az örményeknek, a jakobitáknak és a görögöknek. Nem sokkal később viszont néhány örmény ismét vissza akarta állítani a frankok uralmát, de ekkor Zengi iszonyú bosszút állt. A őszes keresztényt elüldözte ill. megölette, asszonyaikat és gyerekeiket rabszolgasorba taszította. Az iszlám számára különös jelentősége volt ennek a történelmi eseménynek, mert felkeltette annak a reményét, hogy meg lehet szüntetni a keresztény uralmat a térség más pontjain is. A veszély tehát nagy volt. Éppen ezért akarta felrázni a püspök a nyugati keresztényeket, hogy fogjanak végre össze, s akadályozzák meg az iszlám előretörését. De a püspök még másról is szólt, Freisingi Ottó így ír erről.

8 „Azt is elmesélte, hogy nem sok évvel ezelőtt, egy bizonyos János, aki Perzsia és Armenia mögött a távoli keletet lakja, s aki király és pap, népével együtt keresztény, mégpedig nesztoriánus, háborúba keveredett a perzsák és médek királyaival, a szamiárdoknak nevezett fivérekkel, és elfoglalta királyi székhelyüket, Ekbatánát, amiről már korábban említést tettünk. Amikor az említett királyok a perzsa, méd és asszír csapatokkal együtt megütköztek vele, három napon át harcoltak, mivel mindkét fél inkább akart meghalni, mintsem megfutamodni. Végül is János presbyter, ahogy őt nevezni szokták, mégis csak menekülésre kényszerítette a perzsákat és egy igen véres öldöklés árán győzött. Ez után a győzelem után, mint mondta (ti. Hugó püspök, ford.) az előbb említett János a jeruzsálemi egyház megsegítésére indult, de amikor elérte a Tigris folyót, minthogy nem talált alkalmas járművet arra, hogy seregét átvigye a túlpartra, az északi tájak felé vette útját, mert úgy tudta, hogy ott a folyó a téli hidegtől be szokott fagyni. Néhány évig időzött itt a jegesedésre várva, de mivel az enyhe idő miatt ez a legkevésbé sem valósult meg, s a szokatlan klíma miatt hadseregéből sokakat elveszített, visszatérni kényszerült hazájába. Azt beszélik, hogy ő azoknak a mágusoknak a leszármazottja, akiket az evangélium is említ, s ugyanazon népek fölött uralkodik mint azok. Olyan dicsőség veszi körül s a terményeknek olyan gazdagsága, hogy nem is használ másféle jogart csak smaragdot. Atyáinak példáján felbuzdulva, akik egykor elmentek hódolni Krisztus bölcsőjéhez, elhatározta, hogy elmegy Jeruzsálembe, de az előbb említett ok ebben megakadályozta. No, de ebből elég ennyi." A rejtélyes János papnak vagy presbytérnek ez az első említése, s egyben kezdete egy évszázadokon és kontinenseken átvonuló legendának. Itt tehát még szó sincs valamiféle Eldorádóról, eszem-iszom országról, csupán rendkívüli gazdagságról terményekben és természeti kincsekben, ami viszont ősidők óta kapcsolódott a távoli kelet, főképp India képéhez. A papkirály alakja később egyre színesebbé vált, újabb és újabb tudósítások terjedtek el róla, és sokakban éppen gazdagsága, hatalma és krisztushite keltette azt a reményt a második keresztes háború idején is, hogy hátha segítséget nyújt az iszlámmal szemben. Pedig az idézett első forrás mást sugall. De vajon van-e valami történelmi hitele a leírt eseménynek? Vegyük sorra a szöveg állításait! Tfehát valahol, a messzi keleten, India és Kína táján élt egy 368