AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Soltész Zoltánné: Egy 1580. évi Augustana Confessio-kiadás reneszánsz kötése és possessorai

die lobwirdig Societet Iesu, wider Polycarpi Leysers. .. Histori dess Jesuitischen Or­dens című terjedelmes munkája. 29 A wittenbergi és a többi német egyetemet látogató magyar diákok jól is­merték Polykarp Leysert, mint a lutheri irányzat egyik vezérét. 1584-ben ő avatta lelkésszé például Albertus Husselius privigyei lelkészt, valamint Fábián Tamást és Bulgarius Györgyöt, akik 1584. december 16-án utaztak Wittenberg­be. 30 Polykarp Leyser művei - részben bizonyára egykori hallgatói révén - ha­mar eljutottak Magyarországra. A szegedi kutatócsoport Kassa város olvasmá­nyai 1562-1731 című kötetében több, mint két tucat kiadványa szerepel, köztük két példányban a Christianismus 21 , egy-egy példányban a Regenten Spiegel 22 és a Vita Christi című munkája, 33 továbbá prédikációi és disputációi. E kiadványai közül egy a Szent Erzsébet templom könyvei között, a többi - két prédikáció kivételével - a városi nyilvános könyvtár katalógusában szerepel, tehát bárki olvashatta őket. A kivételként említett két prédikációt magánszemély, Sebasti­an Türk javainak 1623. január 16-án kelt inventáriuma említi. 34 A kassai ada­tok alapján joggal feltételezhető, hogy Polykarp Leyser kiadványai más magyar­országi városok könyvtáraiba és evangélikus híveihez is eljutottak. A tanítványai és művei révén Magyarországon is meglehetősen ismert Polykarp Leyser 1581. évi bejegyzése után egy közel száz évvel későbbi, újabb bejegyzés tájékoztat kötetünk további sorsáról. Ez az eredeti előzéklevél verzó­ján olvasható, ünnepélyes hangvételű, hosszú bejegyzés azonban már két ma­gyarországi possessor nevét őrizte meg: „a/co Concordia sive Concors Articulorum Orthodoxae Confessionis Augustanae quartő Calendas Decembris Anni 1672 in perpetuum favoris mutui IIVEVÓCTDVOV (helyesen: UVTIUÓOT>VOV) ad me Samuelem Faschko, Pannonium Uyheliensem per Lectissimam atq3 Nobilissimam Matronarum, Annám Mariam von Hellenbach devoluta, quae utinam Constantem Confessionis Catholicae con­sensum cum Articulis Augustanis in cordis mei imo ad ultimos usq3 cineres conservet, corroboret atq3 confirmet. Corroborat Concors concordia, corda coronat." (3. kép) E szerint Faschkó Sámuel 1672. november 28-án Anna Maria von Hellen­bachtól kapta ajándékba a könyvet. Apja Faschkó Jakab evangélikus lelkész volt, aki 1648-1654 között a Trencsén megyei Bán községben rektorként mű­ködött. Két műve jelent meg Trencsénben 1650-ben, illetve 1651-ben. 35 Később Bazinban lett szlovák lelkész 36 és Sámuel fia - Nagy Iván szerint - itt szüle­tett. 37 Faschkó Sámuel 1673. május 12-én iratkozott be a wittenbergi egyetem­re. 38 Ugyanebben az évben Wittenbergben jelent meg Diatribe sacra című disszertációja, amelyet - többek között - Bazin város első lelkészének, rekto­rának és a város tanácsosainak ajánlott. 39 Mivel Nagy Iván a családot Faschoként említi, érdemes utalni arra, hogy Sámuel neve a wittenbergi egyetem anyakönyvében „Sámuel Faschko Pannon. Basing.", a disszertációjában „Sámuel Facschkó (sic!) Balinga Hungarus", a kö­356

Next

/
Oldalképek
Tartalom