AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Wix Györgyné: Kelecsényi Gábor 1919-1991

KELECSÉNYI GÁBOR 1919-1991 Három rövid mondatot szeretnék Kelecsényi Gábor nekrológjának mintegy vezérmotívumául választani. Három tőmondatot, amelyeket mindannyian, akik jól ismertük, többször is hallhattunk tőle. Az egyiket olyankor, amikor az élet kisebb-nagyobb buktatóival kerültünk szembe, vagy ő találkozott valamiféle problémával. A másikat akkor hallhattuk, amikor valamilyen bonyolult problémánkra, nyakatekert kérdésünkre akár azonnal, akár némi utánanézés árán (mindig tudta, hol lehet valaminek utánanézni), megadta a választ. A harmadik mondata olyankor hangzott el, amikor egy-egy rövidebb lélegzetű írása elkészült, vagy egy-egy hoszszabbnak valamely részletét, fejezetét akarta megmutatni. „ÁRNYALT az ÉLET" az első mondat, s ezt Kelecsényi Gábor kesernyés-humoros félmosollyal szokta volt kimondani. Tréfás is volt, de igen komolyan gondolt is, mintha nem is arra a konkrét és jelentéktelen apróságra vonatkoznék, hanem saját életének valamiféle összefoglalása lenne. Mert bizony „árnyalt" volt ez az élet: súlyos szenvedésekkel és kisebb-nagyobb buktatókkal, de lelki emelkedettséggel és csöndes örömökkel, sok köszönő szóval és hálás szeretettel, de sok durvasággal, mellőzéssel, az érzékeny lélek sérelmével árnyalt. A kezdetek idején, a gyermek- és ifjúkorban még nem az árnyak, hanem a fények domináltak. Gáborra pontosan illik a gyakorta olvasható sztereotípia: pedagógus szülők gyermekeként már korán megismerkedett a szellem örömeivel. A szülőfalu, a Heves megyei Besenyőtelek, Eger, a közeli szépséges város, amely mindig visszavonzotta, s ahol - szeretett nővérével együtt - az ugyan33