AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy judit: „A híres Szentzi Ábrahám nevezetes váradi typográfiája"

és az egyes betűk díszítési módjában tér el egymástól kissé a két sorozat. Ez a két iniciálé-sorozat különbözik a korabeli hazai nyomdák által használt soroza­toktól, de nagyon- hasonló rajzúakat lehet találni nem egy németalföldi nyomda termékein. 17 Az iniciálék azonban mág megjelenésük alkalmával (1665-ben) sem látszottak újnak, és állapotuk tovább romlott, bár még Tótfalusi is hasz­nálta ezeket a század utolsó éveiben. 18 A Szenei Kertész-féle nyomda szebeni korszakával keveset foglalkoztak a kutatók. Pedig ezek az évek is számos érdekes kérdést vetnek fel - például a szebeni városi nyomda és Szenei műhelyének együttélése kérdését. Úgy látszik, hogy bizonyos együttműködés volt a két műhely között, amennyiben Szenei Kertész szebeni tartózkodása idején - 1666-ban - használta egy nyomtatványá­ban 19 a szebeni városi nyomdász, Stefan Jüngling 88 mm-es schwabachi betűit német szöveg nyomtatására (XVI. tábla), ezzel is bizonyítva, hogy készletéhez eredetileg sem fraktúr sem schwabachi betű nem tartozott. Szebeni korszaká T ban az említett iniciálékon kívül, dísszel nem gyarapodott a nyomda, hanem a korábbról meglévőket használta. De még a Szebenben nem alkalmazott díszek­ről is tudjuk, hogy továbbra s megvoltak készletében, hiszen később Tótfalusi kolozsvári nyomtatványain feltűntek. Érdekes, hogy a Tótfalusi Kis Miklós hagyatékáról 1702-ben felvett leltár külön említi - a Szenei Kertésztől származó sajtó mellett - „Szenei Uram régi kótái"-t 20 , pedig Szenei Kertész zsoltár- és énekeskönyv-kiadásainak egyikében sem találni kottákat. 21 Szenei Kertésznek saját nyomdászjelvénye nem volt, de többféle emblémát is használt nyomdászjelvény gyanánt. 1650-től leggyakrabban a leideni Elzevie­rek „Non Solus" feliratú, szilfát és törzsére tekeredő szőlőtövet, valamint ha­gyományos alakot ábrázoló jelvényét. Nyomdászjelvény ként használta - bizo­nyára az alapító Bethlen-család iránti tisztelet jeleként - a Bethlenek hattyús címerét is. 22 Mindössze egy rézmetszetes díszcímlappal megjelent művét ismer­jük, a Praxis pietatis-nak magyar fordítását. 23 Metszője nem ismert, de bizonyá­ra hazai mester lehetett. A címlapkép a korábbi londoni és amsterdami kiadá­sok díszcímlapjának hasonlóságra törekvő, de azoktól részleteiben mégis eltérő utánmetszése. 24 292

Next

/
Oldalképek
Tartalom