AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy judit: „A híres Szentzi Ábrahám nevezetes váradi typográfiája"

lapotára helyezte. Tótfalusi Kis Miklós, minthogy még maga is dolgozott Szenei Kertész betűivel, meg tudta ítélni azok minőségét. Mentségében említi, hogy elődje betűinek anyaga (a kiváló ötvözet) mennyire megkülönböztette más nyomdák közönségesebb betűitől.

13 A nyomdai cifrák alkalmazásánál is mértéktartó, leggyakrabban címlapkeretnél, néha díszlécként használta és szinte sohasem állított össze ezekből záródíszt, amely egyébként annyira közkedvelt volt más nyomdáknál ebben a korban. (XX., XXI. tábla.) . . Az a készlet, amely 1640-ben nyomtatványain megjelent, a fent leírtnál kisebb volt, mindenekelőtt betűkészlete csak tizennégy típusból állt. Nyomtatványainak jellegzetes vonása, amely más hazai kiadványoktól megkülönbözteti, az üres közepű díszek (ún. faktotumok) iniciáléként való alkalmazása (XX. tábla). Működésének első húsz évében egyáltalán nem volt iniciáléja. Úgy tűnik, hogy az alapítás után még két alkalommal bővítette betűkészletét (1648/1649-ben és 1652-ben), két másik alkalommal pedig iniciálékat szerzett be (1657/1658-ban ill. 1664-ben). A második beszerzés alkalmával, 1652ben a használattól már meglehetősen elkopott ciceró-méretű antikva és kurzív szövegtípusa mellé (7 A 86 és 8 K 86 típusok, ld. IX., X. tábla) szerzett be minden bizonnyal holland eredetű betűket, amelyek közül a 19 A 86 típusról fent már részletesen szóltunk (19 A 86 és 12 K 86 típusok, ld. XI. és XII. tábla). Minthogy e két új típusról tudjuk, hogy 1652 előtt nem szerepeltek Szenei Kertész készletében, így ezek előfordulása biztos támpontot ad a bizonytalan datálású nyomtatványok meghatározásához. A megfelelő méretű, korábbi betűk használata viszont nem igazít el, mert ezeket Szenei Kertész működése egész időtartama alatt, továbbra is használta. Érdekes, hogy e régi és új kurzívot ül. antikvát egy könyvön belül is párhuzamosan használta. Általában az a törekvés figyelhető meg, hogy az új típusokat az igényesebb művek nyomtatására tartogatta, így az Approbatae Constitutiones

14 vagy a Biblia számára.

15 Míg a kurzívok esetében a két (régi és új) típuson belül nem jöhetett számításba keveredés, az eltérő dőlésszög miatt, addig az antikvánál a műhely utolsó évtizedében erőteljes lett a keveredés. Az első iniciálét (XVIII. tábla, „b" sorozat) Váradon 1959-ben alkalmazta Szenei Kertész, Bethlen János Innocentia Transylvaniae című művében

16 majd egy másik, kisebb méretű iniciálé a Biblia lapjain tűnt fel (XVII. tábla, „a" sorozat); ezt korábban egyik nyomtatványában sem használta. Valószínű, hogy az 1659-1660-ban megjelenő iniciálékat („a", „b", „c" sorozat) kifejezetten a Biblia nyomtatására készülve szerezte be, valószínűleg jóval korábban, mint 1659ben, csak az 1657-től kezdve - éppen a Biblia nyomtatása miatt - megcsappanó számú egyéb nyomtatványán nem használta még fel. Még egy alkalommal gyarapodott a nyomda iniciálé készlete, de ez már a szebeni korszakra esik. Az új, Szebenben megjelenő iniciálék közül kevéssé jellegzetes a nagyalakú, sávozott „f" sorozat (XVIII-XIX. tábla). A „c" és „d" sorozat egymáshoz igen hasonlító, naturális díszítésű betűkből áll, csak méretben 291