AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

lása." A múzeumi könyvtár azonban - amint arról az egyik tisztviselő korábban tájékoztatta a szerkesztőséget - nem vállalkozhat egy éves könyvészet szerkesztésére „részben helyszűke miatt, részben, mert kicsi a személyzet, annyi a restanczia, hogy sohasem képesek a beérkező anyagot idejében feldolgozni. Gyakran évek múlva kerülnek sorra a beérkezett könyvek. Ha a feldolgozás hétről-hétre megtörténhetne, csekély munka volna a bibliographiai folyóirat kérdése." Wiesner szerint e folyóirat költségeit a Múzeum, illetve az Akadémia könyvtárainak kellene biztosítani: könyvkereskedelem joggal elvárhat az ingyenes kötelepéldányokkal szemben némi ellenszolgálatot is!

127 A Corviná-ban felvetett javaslathoz a Könyvtári Szemlé-bcn jelent meg egy hozzászólás. A Bibliográfus álnevű szerző úgy vélekedett, hogy a nemzeti bibliográfia „elsősorban tudományos feladat, az Akadémia volna rá illetékes, de ha ő nem tudja, vagy nem akarja, akkor állami kötelesség és a Nemzeti Múzeum keretében kell megoldani." A megoldás lehetőségét az Akadémiában látta, mert nézete szerint „ilyen természetű feladatok megoldását mindig előbb lehet várnunk egy par exczellencze tudományos czélú intézettől, mint mai állapotában az állami Nemzeti Múzeumtól."

128 Petrik Géza a Corviná-ban reagált a Sömjén-féle tervre: szép, de kivihetetlen teóriának tartotta. Ő azt indítványozta, hogy a könyvkereskedők egyesülete „némi segélylyel az Akadémiától,' a Múzeumok és Könyvtárak alapjából, meg talán a nagyobb kiadóktól, [...] állandósíthat valakit megfelelő fizetéssel, a kinek egyéb dolga sem lenne, mint gyűjteni az anyagot és gondoskodni a kötetek rendes megjelenéséről." Az indítványhoz fűzött megjegyzés szerint Petrik szavai is csak arról győzték meg a szerkesztőséget, „hogy teljes bibliográfiánk csak akkor lesz, ha azt a Nemzeti Múzeum Széchenyi könyvtára állítja össze. [...] minden más megoldás csak theoretikus lehet, mert sohasem fog vezetni egy teljes bibliográfia összeállításához. [...] Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Nemzeti Múzeum könyvtárának, mint az ország első könyvtárának az a hivatása, az a kötelessége, hogy gondoskodjék a teljes bibliográfiáról."

129 A Könyvtári Szemle, amikor közzétette a Bibliográfus álnevű szerző hozzászólását, jelezte, hogy az nem fedi teljesen a szerkesztőség álláspontját, s a későbbiekben a lap vissza kíván térni a témára. Valóban, 1913 decemberében Kőhalmi Béla

130 kétrészes cikkben foglalkozott a magyar nemzeti bibliográfia kérdéseivel. Megállapította, hogy a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányainak beszolgáltatásáról szóló 1897. évi XLI. törvénycikk életbe léptetése a magyar bibliográfia sorsán semmit sem változtatott. Statisztikai számítások alapján kimutatta, hogy az utóbbi tíz esztendő hazai nyomtatványterméséből - az apró nyomtatványként kezelt kötelespéldányok tömegének részben értékes anyagát nem is számolva - közel kilencvenezer könyv és füzet, a hazai irodalmi termékek négyötöde maradt ki „a magyar irodalomtörténet és magyar kultúrtörténet fő forrásművéből, a nemzeti bibliográfiából." Legfontosabb bibliográfiai feladatnak az „aktuális szükséglet s a nagy közönség érdekeit tartva szem előtt" az újonnan megjelenő kiadványok teljességét minél gyorsabban tar252