AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

a működése során elkészült bibliográfia kötetei állami költségen adassanak ki. A bizottság javaslatához Ferenczi Zoltán, az Akadémia levelező tagja, az Egyetemi Könyvtár igazgatója a következő kiegészítést indítványozta: „kéressenek föl a nagym. belügy- s vallás- és közoktatásügyi miniszter urak, hogy gondoskodni méltóztassanak arról, hogy a köteles példányok törvény szerinti beszolgáltatása és földolgozása alapján ugyancsak a M. N. Múzeumban készíttessék el évenként a teljes és hiteles magyar bibliographiai pontos jegyzék." Az Akadémia az 1907. december 16-ai „összes ülésén" mindkét indítványt elfogadta.

111 A könyvkereskedők egyletének lapja, a Corvina tartózkodó örömmel üdvözölte Ferenczi indítványát: „Már most csak az a kérdés, hogy a két minisztérium magáévá teszi-e ezt az irodalmi, kulturális és könyvkereskedelmi szempontból egyaránt rendkívül fontos indítványt."

112 A minisztériumok reagáltak az Akadémia előterjesztésére, s az ügyben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kikérte a Múzeum véleményét. A Széchényi Könyvtár álláspontját Fejérpataky László, a könyvtár vezetője, 1908. június 5-én fogalmazta meg. Az Akadémia elképzelését három pontban foglalta össze: 1. a magyar irodalom teljes bibliográfiájának elkészíttetése 1712-1900 közötti időszakra vonatkozóan; 2. a bibliográfia folytatása 1901—1910-ig terjedő évekre; „3. kiadatnék egy bibliográfiai havi folyóirat, esetleg a Széchényi orsz. könyvtár folyóiratának, a Magyar Könyvszemlének kibővítésével, mely a köteles példányok hivatalos adatai alapján adná évenként a folyó magyar irodalom termékeinek jegyzékét." Fejérpataky úgy a nemzeti tudományosság, mint a hazai könyvtárügy szempontjából szükségesnek tartotta a „szép terv" végrehajtását. Külföldi példákkal bizonyította, hogy „ily nemzeti bibliográfiai munkásság" állami feladatként, és „csakis a M. N. Múzeum Széchényi orsz. könyvtárának igénybevétele mellett és annak keretében oldható meg". A nagy bibliográfia munkálat megindításának akadályát a helyiség, a személyzet és a pénz hiányában látta, s ez okból a nagyszabású terv végrehajtása, egy magyar bibliográfiai iroda felállítása nagy nehézségekbe ütközik. A megoldás a Széchényi Könyvtár helységeinek bővítésével, illetve egy új könyvtárépület létesítésével lenne kapcsolatba hozható. "Támogatta az Akadémia javaslatát arra vonatkozóan, hogy a leendő bibliográfiai iroda szervezéséről, a végzendő munka alapelveiről ki kell kérni egy ad hoc szakbizottság véleményét is.

113 A miniszter a 73.283/1909 számú leiratában kért konkrét javaslatot a Múzeumtól az ad hoc bizottság összetételére vonatkozóan. A javaslattevés ismét Fejérpatakyra hárult, aki 1910 decemberében, Szalay Imre múzeumigazgatóhoz címzett javaslatában - visszautalva az ügyre vonatkozó előző évi jelentésére ismét kiemelte „azokat a nehézségeket, melyek a szép tervnek a m. n. múzeum ezidőszerinti helyiségében és alkalmazottainak munkaerejével leendő megvalósítását lehetetlenné teszik". Ugyanakkor, mivel továbbra is szükségesnek tartotta, hogy a „bibliográfiai mű összeállításánál követendő elvek szabatosan megállapíttassanak," azt javasolta, hogy a szakértői előkészítő bizottságba a budapesti nagy közkönyvtárak, a Széchényi Könyvtár, az Egyetemi Könyvtár, az Akadémia, 247