AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

ber 13-i ülésén Toldy Ferenc már említette a korvinákat, a részletes ismertetést és bemutatást egy akadémiai felolvasó ülésen Mátray Gábor könyvtárőr tartotta 1870. január végén. Ismertetése később nyomtatásban is megjelent.

85 A négy korvina közül kettő ókori klasszikus szerző műve (Plautus, T M.: Comoediae és Polybios: Históriáé), a harmadik a korai keresztény irodalom neves alkotása (Augustinus, A: De civitate Dei), a negyedik egy humanista szerző munkája (Trapezuntius, Georgius: Rhetoricorum libri). A három első díszes olaszországi munka, a negyedik illuminálása a budai könyvfestő műhelyben készült.

86 Az ajándékozás révén a könyvtár birtokába került dokumentumok számát az 1867-1874 közötti időszakban mintegy öt és félezer darabra tehetjük. GYARAPODÁS ÁLLAMI JUTTATÁSBÓL A könyvtári gyarapodásnak sajátos formája a ma használatos kifejezéssel állami juttatásnak nevezett gyarapodási forrás. Ezen az állam tulajdonában lévő, vagy állami tulajdonba vett javaknak - esetünkben nyomtatott vagy kéziratos dokumentumoknak - valamely közgyűjteménynek való hivatalos átadását értjük. Az állami juttatás rendszerint társadalmi-politikai változások velejárója s így volt rá példa a kiegyezést követő években is. 1867-ben a feloszlatott m. kir. Helytartótanács javai a Belügyminisztérium hatáskörébe kerültek. A Helytartótanács levéltárában talált nyomtatványokat a VKM közvetítésével a Széchényi Könyvtár kapta meg. Az anyagot 1869. december és 1870. január között szállították át a könyvtárba és Mátray Gábor könyvtárőr 1871. május 16-án jelentette Pulszky Ferencnek, hogy a rendezés és a betűrendes cédula-lajstromozás munkáit befejezték. Az eredetileg csak 1208 darabként számontartott állomány Mátray adatai szerint 7803 nyomtatványból, 404 kéziratból és 395 céh-szabadalmat tartalmazó oklevélből, tehát összesen 8602 darabból állt.

87 Valószínű, hogy a nyomtatványok nagyobb része nem könyv, hanem kisnyomtatvány volt. Tartalmukra nézve egyetlen információ az eredeti VKM leiratból származik, miszerint „részint megőrzés végett letett, részint tartalmuknál fogva tiltottak gyanánt lefoglalt" sajtótermékről volt szó.

88 Nyilván akadt közöttük olyan nyomtatvány is, melyeket az önkényuralom korában házkutatások alkalmával foglaltak le. Az ügy ezzel még nem zárult le. Mátray 1873-ban hívta fel Pulszky figyelmét arra, hogy a Helytartótanács volt könyvtárában még mindig vannak 18481855 között nyomtatott „proclamatiok és plakátok", melyek annak idején nyilván tévedésből nem kerültek átadásra. A szokásos főhatósági intézkedés után Mátray 1873. nov. 12-én jelentette be a kapott anyag feldolgozásának befejezését. Ekkor állományba került 99 db kézirat (céh-kiváltságlevelek) és 412 db nyomtatvány. (Részben egyházi sematizmusok, részben plakátok: hirdetések, kiáltványok, felhívások stb. Ez utóbbiak jelentős része a könyvtárban már duplum volt.)

89 201