AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: A Pesti Magyar Színházi Részvénytársaság végelszámolása 1853/54-ben

is fejezte azt. A merész vállalkozás azonban nemcsak felemésztette az országos közadakozásból három évtizede összegyűlt pénzalapot, hanem nagymérvű eladósodással is járt. A Színház üzembe helyezéséhez újabb anyagi forrásról kellett gondoskodni. A bérbeadási kísérletek sikertelensége után a probléma a nálunk ekkoriban már meghonosodott polgári jellegű tőkegyűjtő akcióval került megoldásra. A megye legtekintélyesebb személyiségei - mint magánemberek - minden haszonról lemondó, altruista részvénytársaságot alapítottak. A dolog vázlatosan a következőképpen történt. Pest megye Színészeti Választmányának 1837. május 8-i ülésén felhívás hangzott el a részvénytársaság megalakítására. A Társaság alapszabály-tervezete még a hónap folyamán elkészült. Június l-jén napvilágot látott a nyomtatott "alapterv" a részvényekkel és egy hét múlva, június 8-án a színház igazgatására összeállt részvénytársaság megalakultnak nyilvánította magát. Az igazgató-választmány tagjait még aznap titkos szavazással választották meg: valamennyien Pest vármegye birtokosainak illetőleg tisztségviselőinek sorából kerültek ki. A választmány elnöke a színházépítés irányítója Földváry Gábor alispán lett, tagjai pedig gr. Ráday Gedeon, Fáy András, Simontsits János és Ilkey Sándor voltak. A titkoknok tisztét Nyáry Pál, a pénztárosét Gál János allevéltárnok kapta. Az alapelv szerint a Társaság feladata a Színház működésének három és fél évre, azaz 1841 húsvétjáig való biztosítása volt. Ennek anyagi bázisát 500 darab 100 váltóforint értékű részvény eladásával kívánták megteremteni. Elgondolásuk szerint az így összegyűlő 50 000 forintnyi tőkéből 20 000 forint a Színház üzemeltetésének megindítására, 30 000 pedig kamatoztatásra lett volna fordítandó. Az utóbbiból befolyó összeg tőkésítésével, valamint évente hat színházi előadás hozzávetőleges jövedelmének - 4000 váltóforintnak - a tőkéhez csatolásával az 1841 húsvétjára összegyűlő pénz meghaladta volna az 50 000 forintot. Mivel pedig a Társaság a haszonról eleve lemondott, a Színház működtetésére előlegezett és majdan visszatérülő 20 000 forintot a nemzeti színészet ügyének fejlesztésére kívánták fordítani. Nevezetesen 10 000 váltóforintot egy "conservatorium" vagyis színiskola alapítására, ezen összeg kamatait pedig színészek külföldi tanulmányútjainak támogatására szánták. 5000 váltóforintot a Színház nyugdíjintézetének céljaira és ugyancsak 5000 forintot a díszlet-, jelmeztár és könyvtár gyarapítására költöttek volna. 77. A Társaság pénzgazdáikoldása az 1837-1840-es években A Társaság anyagi viszonyainak alakulásáról a részvényesek számára készített éves beszámolókból tájékozódhatunk. Az 50 000 váltóforintra tervezett tőke gyarapodásának folyamatát a részvényjegyzések száma alapján tudjuk nyomon követni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a részvények árát részletekben is be lehetett fizetni, ennél fogva a bejegyzett részvények teljes értéke természetesen nem volt egyidejűleg a Társaság pénztárában. A nagygyűlések jelentései szerint: 460