AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Póti Csilla: Egy Amadé László leveleiből összeállított leveleskönyv filológiai vonatkozásai

égett!", a kópiába ugyanígy került be: "Az Áron veszszeje, a' Sz. Joseff bottya! magátul megh virágzott, a' Tüske bokor magatul megh gyulladott, de ell nem égett". Ugyanígy a következő szövegrésznél: "Tavali Exequiákra is nem jött ell: M: Nagy Aszony /kinek kezeit csókolom/ inkább az Bába Trónust őrzi most mint sem az ki járással magát fárosztaná." - így szerepel a leveleskönyvben, a missilisben helyesen: "Tavalyi Exequiakrais nem jött ell M: Aszony /kit tisztelek/ M: Menyem aszony is /kinek kezeit csókolom/ inkább az Bába Thronust őrzi most:", a kópiában pedig: "Tavalyi Exequiákra is nem jött ell M. Nagy Aszony /kit tisztelek/ Mlghos Menyem Aszony is /kinek kezeit csókolom/ inkább az Bába Thronust őrzi most". A leveleskönyvbeli szövegkihagyással összemosódott a "M. Nagy Aszony" és a "M. Menyem Aszony" titulusok által takart személyek különbözősége: az előbbi Tádé anyósát, az utóbbi a feleségét takarja. Kétséges, hogy a leveleskönyv másolója a második füzet 14. levele esetében is az általunk ismert missilist használta-e? A leveleskönyvben ugyanis pontos dátum szerepel ("Báár 12 Apr[ilis] [1J755:"), míg a missilis dátumozatlan. Talán az általa szintén megérzett versritmus jobbítását kívánta elérni a leveleskönyv másolója a következő szövegkihagyással: a leveleskönyvben: "csak várom, és: óhajtom mikor üt az ora, az mely kivánt foháskodásinkat hozza Jóra!", a missilisben még: "Csak várom és óhajtom! Mikor ütt! azon szerencsés óra! az melly kívánt fohászkodásainkat, hozza jóra!". Kevésbé tudatos lehetett a következő kihagyás: a missilisben: "az szeplőtelen szűz kézzell sütött kalácsokat", a leveleskönyvben: "az szeplőtelen kézzel sütött kalácsokat". A második füzet 17. levele esetében az általunk ismert fogalmazvány szintén dátumozatlan, míg a leveleskönyvbeli levél pontos dátumot tartalmaz. Ebben az Amadé Tádéhoz, Pozsony, H55. március 12-i dátummal írt "Mivel már..." kezdetű levélben jelentősebb szövegkihagyásokat követett el a leveleskönyv másolója, melyek figyelmetlenségén túl talán azzal is magyarázhatók, hogy nem ezt a fogalmazványváltozatot ismerte. A fogalmazványban: "azért is Uri szavának hittem, és magamban tellyessen ell is hitettem. De mind ellenkezőit köllött tapasztalnom", a leveleskönyvben: "ezért Uri szavának hittem: De! mint ellenközött kollöt tapasztalnám". Míg a javítás itt stilisztikailag helytálló, a következő esetben a kihagyás rontott a szövegen. A fogalmazványban: "Kérem! további szégyentül ménesen megh magamat is és magát is: tévén ahoz eléghséges dispositiokat", a leveleskönyvben: "Kérem további szigyentüll ménesen megh magamat is tévén ahoz eléghséges dispositiokat". Teljesen kimaradt a leveleskönyvből a levél postseriptuma: "P.S. Minemű rövid versekkel ex tempore üdvözültem M. Palatinus[na]k születése napját, a' ki is 7. Marty szerencséssen ell tűnt [?] attyafiságos confidentiaval accludálom". A leveleskönyvben és a székesfehérvári kötetben is megtalálható levelek viszonyát vizsgálva kizárható, hogy ugyanazt a szövegváltozatot használták volna másolatuk forrásául. Az Amadé Tádénak írt, Iszkaszentgyörgy, 1749. április 1-ji keltezésű "Akár az Ur..." kezdetű levélben például a leveleskönyvbeli változat: "sütt M: Aszony Annyát bizony! bizony! jobb es: hasznossabb lészen inkább pro hic et nunc contentálogyik", a székesfehérvári kötetben szerepel a helyes másolat: "Sőtt M: 447