AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Farkas Ágnes - V. Ecsedy Judit: A kassai nyomda 1610-1622 közötti munkássága

Kassa életében, hanem a kassai nyomda kiadványait tekintve is. Kassa vezető papjaként eredetileg a református hitet követte, de Kassán középhelyet foglalt el a két protestáns felekezet között: arra törekedett, hogy a lutheránus és református tanokat összeegyeztesse. Alvinci David Pareus híveként a hazai irenizmus legkiemelkedőbb alakja, Bethlen Gábor bizalmasa: Bethlen türelmes egyházpolitikájához Alvinci felfogása állt a legközelebb. Ő írta - névtelenül - a Bethlen háborúival kapcsolatos politikai röpiratok közül az elsőt és legnagyobb hatásút, a kétnyelvű "Querela Hungáriáé - Magyarország panasza" címűt." a A röpiratot valószínűleg Bethlen 1619. szeptember 20-i kassai bevonulását követően nyomtatták, Pázmány Péter részéről a válasz erre még ugyanebben az évben megjelent. Az 1620-as évben egymást követték a kassai nyomdában a református politikai vitairatok. Az elsőt név nélkül írta Alvinci, majd a Balásf i Tamástól érkező válasz után nevét felfedve írta a másodikat. Ugyanakkor Fest a jezsuita Vásárhelyi Gergely művének kinyomtatását is folyamatosan végezte.

58 Bethlen pozsonyi országgyűlésének artikulusait hely és nyomdász feltüntetése nélkül, de a betűanyag alapján minden kétséget kizáróan Fest nyomtatta Kassán; ezt a tényt egyébként korabeli feljegyzések is megerősítik, A Fischer-Fest nyomda felszerelését rekonstruálva megállapítható, hogy Fischernek indulásakor öt szövegtípusa (ebből egy f raktur és egy görög, a többi antikva), kilenc meglehetősen hiányos kiemelő típusa, három iniciálésorozata, tizenötféle nyomdai cifrája és kilenc könyvdísze volt. Utóda, Fest munkálkodása idején némi gyarapodás következett be, így a nyomda teljes felszerelését hat szövegtípus, kilenc kiemelőtípus, négy iniciálésorozat, huszonháromféle nyomdai cifra, tíz dísz és négy illusztráció alkotta. A Fischer nyomda alapjait, amint azt a szakirodalom korábban is megállapította, az az anyag vetette meg, amelyet Johann Fischer apósától, a bártfai Klösstől kapott. Az azonban korábban nem volt ismeretes, hogy pontosan müyen anyagot kapott Fischer apósától. Nem voltak ugyanis egységes állásponton a kérdéssel foglalkozó szakírók a két bártfai műhely, a Gutgesell és a Klöss nyomda kapcsolatát illetően, és kevéssé volt tisztázva a Mantskovit-féle vizsolyi nyomda és a Klöss nyomda kapcsolata is. Kemény Lajos nyomán feltételezték, hogy Klöss Gutgesell nyomdafelszereléséből is részesülve alapított Bártfán nyomdát. Gulyás Pál is elfogadta ezt a nézetet, Fitz József szerint viszont Klöss a vizsolyi Mantskovit nyomda megszűnését követően, sőt, még egy ideig azzal párhuzamosan a vizsolyi anyagból alapította nyomdáját. Gulyás Pál szerint feltevését, hogy Fischer apósától, Klösstől kapta a felszerelést, az a tény támasztja alá, hogy Fischer "könyvdíszeinek némelyike régi ismerősünk a Bornemisza-Mantskovit és Gutgesell-féle sajtók termékeiből." Ez a megállapítás nagy vonalaiban igaz is, csakhogy Fischernél nem találkozhatunk a Mantskovit műhelyből származó díszekkel és nyomdai cifrákkal - hiszen ezek Klössnél maradtak Bártfán - annál inkább a Bornemisza-Mantskovit műhely betűivel. A szóban forgó nyomdafelszerelések összehasonlító vizsgálata azóta kimutatta, hogy Klöss teljesen a Gutgesellétől és Mantskovitétól független, saját készlettel és 358