AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Farkas Ágnes - V. Ecsedy Judit: A kassai nyomda 1610-1622 közötti munkássága

egymással. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy a szakírók e két bártfai műhelyt egynek, egymás folytatásának szokták tekinteni, mintha Gutgesell műhelyét - halála után - Klöss a sajátjával egyesítette volna. Ha kettejük rokonságát nem is, de a két műhely azonosságát cáfolnunk kell. Valószínű, hogy Klöss a vizsolyi műhelyben dolgozott, mielőtt Bártfán önállósult volna. Amikor 1610-ben a felső-magyarországi öt szabad királyi város a tárnok jog kinyomtatását határozta el, e munkával Klösst bízták meg, aki a nyomtatást el is végezte. Ebben az évben, talán éppen ezzel a megbízatással kapcsolatban a kassai tanács át akarta hívni Klösst Kassára, aki kapott is a kedvező alkalmon, de az áttelepülés mégsem történt meg. Klöss még Bártfáról írt Kassa tanácsának, hogy százforintnyi kölcsönnel segítse meg, de a kassai tanács csupán ötvenet volt hajlandó megadni. Ezért Klöss valószínűleg nem látta biztonságosnak Bártfát otthagyni, ahol már vagy 13 éve dolgozott. Maga helyett - betegségére hivatkozva - vejét, Johann Fischer könyvnyomtatót ajánlotta, Elizabeth nevű lányának férjét. Fischer már 1610. április 9-én Kassán adott ki nyugtatványt a kölcsönvett 50 forintról, és ugyanazon év december 2-án a tanácsnak bemutatta sajtója első darabját, az első kassai kalendáriumot, amely azután a kassai kalendáriumok sorát megnyitotta. Fischer egyúttal arra kérte a tanácsot, hogy úgy, mint Debrecenben eddig is szokásos volt, számítsák őt is az egyházi személyek közé. A közterhek viselése alól részben fel is oldották, és ajándékul a naptárakért 2 forintot és négy köböl gabonát kapott, majd 1612-ben használatra házat is adtak át neki. Naptárai a következő években is rendszeresen megjelentek, ahogy erről a tanács jegyzőkönyvében november végén, december elején kelt bejegyzések és a fennmaradt naptárak tanúskodnak. Fischer és a tanács kapcsolatáról a naptárakon kívül 1613-ból van adatunk, amikor a "Confessio christianae doctrinae" c. munkát 200 példányban 12 forinton kinyomatta vele a város. Bár műhelye magánvállalkozás volt, a tanács pénzben és természetben támogatta a város nyomdászát. Az 1613. évre szóló naptár prognosztikon részében olvasható Fischer ajánlása Kassa tanácsának: "Az Király Szabad városának Cassanak Nemes, bölcs, eszes, böcsületes Tanácsának és az böcsületes kösségnek mint jó akaró Patrónusnak és urainak örvendetes, csendes, egészséges és idvösséges Új Esztendőt és békességes megmaradást kéván Istentül, mindenkori kész szolgalatját ajánván Fischer Iános ottvaló Könyvnyomtató." Bocatius egyik alkalmi versgyűjteményében, amely ugyancsak Fischernél látott napvilágot, a János keresztnevűekhez írt versek közt találunk egyet, amelyet Johann Fischerhez írt: Peritus & Industrius V. Dn. loan. Fischer, Typographus Cossov. [!] Sunt duo, quae, Fischere, tibi de corde peropto, Intimo, ut heic valeas, seraqué plura feras. Hoc, illudque, darem, se me penes ista potestas, Pro libitu fingit nos DEUS omne suo. Non expres fidei est, Dominus quodcunque recipit, Haid nisi pollicitis spebus & implet homo. 352