AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zichy Mihály: Habsburg-királyválasztás egy ősnyomtatvány tükrében. Adalékok a sajtó- és propagandatörténethez

A mainzi érsek és a kölni érsek vezették legkegyelmesebb urunkat a római császárt az oltárhoz. Mögötte mentek Fülöp herceg palotagróf és választófejedelem, Ernst szász herceg, választófejedelem, Albert brandenburgi őrgróf, választófejedelem. Utána a méltóságos fejedelem, Miksa Ausztria, Burgundia etc. főhercege. Legkegyelmesebb urunk a császár áldozott elsőnek. Utána a trieri érsek, a mainzi érsek, ahogy fentebb áll. Amikor a Sanctust elkezdték énekelni, Limburgi Schneck Kristóf a római császár fejéről levette a császári koronát. Selmick Fülöp úr, a Szent Római Birodalom örökös asztalnoka és szakácsmestere tartotta az almát a palotagróf révén. /32/ bobenheimi Zsigmond úr, a Szent Római Birodalom örökös marsallja tartotta a kardot, hegyével a föld felé fordítva; a szász herceg révén, weinsbergi Schenck Fülöp tartotta a jogart, mint örökös kamarás; az őrgróf révén. Amint a pap részesült a szentségben, újra a császár fejére tették császári koronáját. És a méltóságos fejedelem, Ernst herceg újra kezébe vette a kardot es negyével felfelé tartotta, ahogyan előbb tette. így tartotta a palotagróf is az arany országalmát, mint a római birodalom főasztalnoka. A mise után a Veni Sanctét énekelték. A hat választófejedelem az oltárhoz ment és mindnyájan esküt tettek az evangéliumra. Ezután legkegyelmesebb urunk, a császár a hat választófejedelemmel együtt ugyanebben a rendben a sekrestyébe vonult tanácskozni. Ott maradtak egymással egy óra hosszat, vagy még többet. 322