AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Patay Pálné: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának története (1802-1846)

Feltárás Amikor a Széchényi Könyvtár 1869 és 1875 között áttért a "müncheni" rendszerű feldolgozásra, nem figyeltek az anyag provenienciájára. Ennek következtében a nagyobb gyűjteményekből származó térképanyag szétszóródott, és ma már teljes pontossággal nem is lehet az eredetileg azonos származású gyűjteményeket rekonstruálni. Ez alól Lanfranconi Enea Magyarországot ábrázoló térképei képeznek kivételt, amennyiben azok a megfelelő katalógusban (TM = térképek, magyarországiak) ma is folyamatos sorozatban foglalnak helyet. Sajnos az adatok igen szűkszavúak arra vonatkozólag, mit is jelentett a feltárás szolgálatában az a rendezés", amit Garda Samu az első világháború idején, illetve a "térképkezelés", amit az 1920-as években végzett. Akárcsak a "feldolgozás", aminek az elvégzésére Glaser Lajost is alkalmazni óhajtották. Mindenesetre 1935 előtt is volt cédulakatalógus, azonban a cédulák sokszorozása, bár 1935ben már beszerezték az adréma gépet, még 1938-ban sem indult meg az Aprónyomtatványtár számára. Noha a Könyvtár már 1936-ban a katalogizálás új módszerére tért át, , a térképgyűjteményt illetően még 1939-ben is a "müncheni rendszer feldolgozási utasításai" voltak érvényben. A Térképtár önállósulásával azonban új térképcímleírási szabályzat született, amelyet Nagy Júlia 1941-ben állított össze. A térképkatalogizálás ügye azonban Fitz igazgatót is foglalkoztatta; e téma problematikájának megvitatására 1942 őszén a saját elnöklete alatt értekezletet hívott össze. Ezen a térképtudomány akkori legjelesebb művelői: Borbély Andor, Irmédi-Molnár László, Garda Samu és Glaser Lajos ismertették a véleményüket és elképzeléseiket. Ezeket a Magyar Könyvszemlében közzé is tették. Mindannyian pozitívan értékelték Nagy Júliának az 1936-1940. évkor térkép-bibliográfiáját; különösen Irmédi-Molnár, aki egyben igen elismerő recenziót írt róla. Az állomány katalogizálásának teljesítményét illetően az adatok ellentmondásosnak látszanak. Az 1940. évi jelentés szerint Garda Samu már kiadásra készítette elő és revideálta a térképek gyűjteményének teljes katalógusát. Ezzel szemben az 1941. évi jelentés még mindig csak ennek előkészítéséről és a "régi katalógus" 36 dobozának revideálásáról emlékezik meg, bár közli, hogy létezik egy 6 kötetes topográfiai katalógus, és 1936-tal kezdődően rendelkezésre áll a gyarapodási kartonkatalógus. A "régi katalógus" 38 dobozra terjedő revíziójáról egyébként az 1942. évi jelentés is szól, és ebből azt is megtudjuk, hogy az 1880. és 1942. közötti magyar nyelvű nyomtatott kataszteri térképekről is készült - 2.196 cédulán - helynév és vármegyék szerinti katalógus. Találunk viszont arra is utalást, hogy Garda Samu a nyomtatásra szánt "(könyv alakú) szakkatalógus" elkészítését a háborúig önhibáján kívül nem tudta befejezni. Természetes, hogy a háborús évek nem tették lehetővé a katalogizálás folytatását, sőt erre még 1946-ban sem volt lehetőség. Viszont ekkor újra megindult a "régi nagy katalógus", valamint a nyomtatott kataszteri térképek rendezése, úgyszintén a még feldolgozásra váró, német kéziratos kataszteri térképeké. 289