AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Patay Pálné: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának története (1802-1846)

gondolt Melich Magyarországról külföldön megjelent "forgalmi, gazdasági, politikai, néprajzi" térképekre és atlaszokra, nem kevésbé a hazai, "az egyes minisztériumok hatásköre alá tartozó hivatalok és intézmények (vasút, hajózás, posta, erdészet, bányászat, kul túrmérnökségek, tudományos intézetek, háromszögelő hivatalok, kataszteri térképtárak stb.), törvényhatóságok, kisebb városok, sőt községek tulajdonában" lévőkre. Utóbbiból is mindenekelőtt a "tagosítás előtti, ma már jórészt kiselejtezett" anyagra. Melich az újonnan létesítendő alosztály vezetését Bátky Zsigmond (18741939) igazgatóőrre kívánta bízni, aki "a földrajzban s különösen a hazai térképek terén elismert szaktekintély". Mellette "egyelőre egy munkaerőre volna szükség", valamint az alosztály elhelyezésére ugyancsak "egyelőre két kisebb szoba". Az új tisztviselői állás megszervezését egyébként már korábbi, az 1918. január 12-i keletű, az 1918-1919. évi költségelőirányzatnak tervezetében is javasolta. Melich fentebb említett felterjesztésének visszhangját nem ismerjük. Bármi is volt a fogadtatása, az óhaja nem valósult meg. A kérdés napirendről való levételének bizonyára az összeomlás, a világháború elvesztését követő forradalmi események, majd az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok voltak az okai. A meglévő térképállomány szakszerű gondozását azonban a vezetőség a Könyvtár feladatai között nyüvántartotta. A Könyvtár évi jelentései ugyanis többször utaltak arra, hogy Garda Samu a térképanyag feldolgozásával foglalkozik. A térképek sorsát illetően 1935-ben következett be lényeges változás, mégpedig az új főigazgató, Fitz József által végrehajtott átszervezés során. Fitz eredetileg még úgy vélekedett, hogy "nem szabad a könyvtár állományába venni olyan gyűjteményanyagot, amely bibliográfiailag le nem írható", és "a metszet-, térkép- stb. gyűjtemények a könyvtárak keretében elégtelenül fejlődhetnek." A térképek tehát csak akkor tartozhatnának könyvtári anyaghoz, ha azok a könyv részei, amelyek nélkül az csonka lenne. Mégis az átszervezés során - a fenti álláspontját megváltoztatva - a térképeket kivonta a Nyomtatványtár hatásköréből, és egy újonnan felállított "Aprónyomtatványtár és Térképgyűjtemény" elnevezésű különgyűjteménybe sorolta, amelybe ezenkívül iskolai értesítők, gyászjelentések, plakát és vegyes aprónyomtatványok tartoztak. A Nyomtatványtár 1935-ben készült szervezeti szabályzattervezete értelmében azonban csak "mindaz az egy, vagy néhány leveles nyomtatvány, mely nem raktározható el a könyvek elraktározásának rendes módja szerint, hanem különleges megőrzési módot kíván" tekintendő aprónyomtatványnak, így a "könyvanyagot adó térképek", ellentétben az "egylapos" térképekkel - irracionális módon - továbbra is a Nyomtatványtárban maradtak. Az Aprónyomtatványtár és Térképgyűjtemény vezetésére Pánity Vukoszáva kapott megbízást, de a térképanyag kezelését Garda Samu mint nyugalmazott főkönyvtáros, önkéntes, díjtalan szolgálat keretében látta el. 286