AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

1872 közepén már csak a kb. 10 000 kötetes segédkönyvtár várt az újrendszerű földolgozásra, de hátra volt még a folyóiratok és hírlapok, valamint a különgyűjtemények teljes anyaga. Az 1873-as év végén a minisztériumnak felterjesztett, az előző másfél év időszakára vonatkozó könyvtári jelentésből csak Mátray Gábor terjedelmes jelentését ismerjük, aki hivatkozik arra, hogy Barna Ferdinánd a könyvtárrendezésről külön jelentést fog adni, ez azonban már nincs az irat mellett, így csak Fraknói Vilmosnak, Mátray Gábor utódának 1874/76-os összefoglaló jelentéséből ismerjük a rendezés utolsó két évének eseményeit. Ezek szerint a tulajdonképpeni feldolgozó munka 1874. július végén fejeződött be, az utolsónak hagyott teológia szakkal. Ezután a duplumok rendezésével, összeírásával foglalkoztatk 1875. novemberéig, majd az 1873. augusztusa óta felgyűlt mintegy 16 000 db. újabb szaporulat feldolgozásához fogtak. E munka még 1876-ban is tartott. Mivel a könyvtárrendezés első szakaszában a kisnyomtatványokat egyszerűen félretették, 1875/76-ban sor került ezek rendezésére is, egyelőre időrendben. A könyvek tekintetében - írja Fraknói 1876. júliusában - hátra van még a szakrepertóriumok revíziója. E művelet jelentette gyakorlatilag a nagy munka befejező aktusát, Barna Ferdinánd szavai szerint is "minden könyvtárrendezés koronáját ... mely a rendezés befejeztével mindenhol végrehajtandó..." A Széchényi Könyvtár teljes könyvállománya korszerű feldolgozásának befejezését tehát kb. az 1876-os év végére tehetjük. Ekkorra valamennyi kötet a müncheni szakrendszer szerint csoportosítva állt a raktárakban. Barna Ferdinánd és munkatársai keze nyomán olyan rendezett, a többes példányokat kiszűrt, egységes könyvgyűjtemény jött létre, amelyben az előre meghatározott elveket és a kidolgozott utasításokat pontosan és következetesen végrehajtották s a létrehozott nyilvántartások: a betűrendes katalógus és a helyrajzi elhelyezést tükröző szakrepertóriumok pontosan megfeleltek a raktári állománynak. A könyvek hozzáférhetővé, a könyvtár végre használhatóvá vált. A munka elismeréséül a minisztérium Barna Ferdinándot 1875. nyarán címzetes őrré nevezte ki. Mint minden nagyszabású munkánál, itt is voltak azonban lemaradások, átmeneti megoldások, amelyek az elvégzett munka egységét ugyan lényegében nem zavarták, utólag mégis korrigálásra szorultak, így pl. csak az 1878/79-es könyvtári jelentésből értesülünk arról, hogy a cédula-katalógusba az eredeti Széchényi-gyűjteményhez tarozó könyveknek a régi címfelvételeit osztották be és most ezeknek a régi felvételeknek "az új rendezési tervnek és a mai könyvtártani igényeknek megfelelő átdolgozása folyamatban van." E meglepő közlés azt jelenti, hogy a Széchényi-féle törzsanyagnak a Mátray Gábor által készített címleírásait osztották be a katalógusba, gyakorlatilag nem végezve el a bejelentett újra való feldolgozást. Miután Mátray annakidején a címfelvételeken a müncheni szakjelzetet is jelölte, a cédulák minden további nélkül felhasználhatók voltak. A Széchényi-féle törzsanyagnak új, igényesebb címfelvételezésére tehát csak évekkel a nagy rendezés befejezése után került sor. 257