AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

lottja volt s annál is inkább illő megemlékeznünk róla, mivel a nagyformátumú vezetők mögötti második ember, a részletek kidolgozója és hűséges végrehajtója személyét az utókor rendszerint említetlenül szokta hagyni. A munka érdemi része azonban s egyben felelőssége is Barna Ferdinándra hárult. Hazai viszonylatban ő volt ekkor az egyik legképzettebb könyvtáros, aki a rábízott hatalmas feladatot pontosan és lelkiismeretesen hajtotta végre. Segítette e munkában széleskörű nyelvtudása is: Barna Ferdinánd valamennyi fontosabb európai nyelvet ismerte s mint nyelvésznek, speciális szakterülete volt a finnugor népek nyelve, ősvallása, egész néprajza. Több volt ő, mint egyszerű könyvtáros: tudós nyelvész volt s tehetsége, tudása képesítették volna arra, hogy a kor legelső tudósai között foglaljon helyet. Rendkívüli szerénysége, a kortársak szerint "naiv félénksége" azonban komoly akadályai voltak egy sikeres tudós pályának. A Széchényi Könyvtárnak mindenesetre szerencséje volt, hogy ez a nagytudású, szerény ember megmaradt a könyvtár falai között s tudományos dolgozatain és Kalevala fordításán kívül minden energiáját a könyvtárrendezésnek szentelte. Barna Ferdinánd emberileg nem volt könnyű helyzetben: végülis volt főnöke háttárbe szorításával, mégis vele egy fedél alatt s bizonyos kapcsolódási pontokon együttműködve kellett a nagy munkát szerveznie és irányítania. Mindez nem mehetett végbe súrlódások nélkül s emberileg nagyon is érthető Mátray sértődött magatartása, időnkénti kifakadása. Jellemző erre az az eset, amikor a minisztérium 1869 májusában Eötvös Lajos felvételét ajánlotta a könyvtárba az olvasóterem körüli teendők ellátására Mátray Gábor mellé. Eötvös Lajos kérvényét Pulszky utasítására Mátray véleményezte, aki szokatlanul éles hangon tiltakozott az olyan látszatsegítség ellen, aki bizonyosan "csak immel-ámmal" fog dolgozni s majd "csak akkor jövend a hivatalba, mikor neki tetszeni fog, vagy iskolai s katonai teendői engedik."(Eötvös Lajos ekkor még teológiai tanulmányokat folytatott s önkéntes katona is volt.) Mindenesetre nagy merészség (és talán végső elkeseredés) kellett ahhoz, hogy valaki a miniszter rokonának állást kérő levelére így reagáljon. Felpanaszolja Mátray, hogy nincs beavatva a minisztérium számdékaiba a könyvtár jövőbeli viszonyait illetőleg, de miután legújabban arról értesítették, "hogy könyvtárunknak már általam rendezett nagyobb része is újólag lajstromozandó, s ekkor az olvasda is bezárandó lesz - nem csak célszerűtlennek látom eddigi munkáim teljes kiterjedtségében további folytatását, hanem egy új hivatalnoknak betanítását, a régi rendszer ismerete és kezelésébe vezetését is fölöslegesnek tartom." Ebben a "nem normális állapotban" véleménye szerint Eötvös Lajost sokkal célszerűbb lenne az új rendszerű feldolgozási munkáknál alkalmazni, vonja le a végső következtetést Mátray. így is lett - Eötvös Lajost Barna Ferdinánd mellé osztották be. Az elmondottak világosan érzékeltetik azt a munkahelyi légkört, amelyben Mátray Gábornak és Barna Ferdinándnak dolgoznia kellett. Kettejük közül mégis Barna Ferdinánd volt kedvezőbb helyzetben, hiszen maga mögött tudhatta a minisztérium és a Múzeum új igazgatója, Pulszky Ferenc támogatását és bizalmát, 253