AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

évben. A másodsegédór Supala Ferenc eredetileg négy hónapig működött volna közre a rendezési munkálatoknál, a minisztérium azonban többször meghosszabbította megbízását, amely végülis két évig tartott, 1869 áprilistól 1871 áprilisáig. A könyvtár-rendezéshez volt még beosztva a két könyvtári szolga közül az egyik s 1870 januártól részmunkaidőben a másik is. A szolgák közül külön is meg kell emlékeznünk Mosonyi Antalról, aki húsz évig állt a Könyvtár szolgálatában s különösen nagy érdemei voltak a könyvtárrendezési munkálatokban. A Magyar Könyvszemle nekrológja 1889-ben így emlékezett meg róla: "Nyilt, gyakorlati esze hamar kiismerte magát a müncheni rendszer titkaiban. A rendezés alatt a könyvtár minden könyve az ő kezén ment keresztül, ő emelte ki a rendezetlen tömegből a lajstromozandó könyveket és ő állította fel ismét a lajstromozottakat a szekrényekben. Hasonlóképpen a kettős példányokat is ő helyezte el a kiselejtezettek közé. Ezen művelet által sok könyvnek a címét megjegyezte magának, s 20 évi szolgálatában a rendezésnél szerzett ismereteit annyira gyarapította, hogy ezekkel és a könyvtár technikában szerzett tapasztalásával a könyvtárnak és a közönségnek igen hasznos szolgálatokat tett. Ügyessége és könyvtárnoki temperamentuma közmondásossá vált. Ő a könyvtári gépezetben egy alárendelt, de fontos kerék volt, ..." Mátray Gábor rendelkezésére csak egy segéderő, a kisegítő szolgából 1869-ben írnokká előléptetett Décsy István könyvkötő állt. Ő sem sokáig, 1871-től már sokat betegeskedett s augusztusban elhunyt. Utóda az 1871. nov. 20-án kinevezett Tipray Tivadar lett, aki tehetséges és szorgalmas könyvtárosnak bizonyult. Érthető, hogy Mátray Gábor 1870. jan. 3-i feljegyzésében így panaszkodott: "...megfosztva látom magamat a segéderőktől s mind az olvasda teendői, mind más munkák végzése kétszeresen súlyosodott rám." 1869-ben munkaerő hiányában a könyvek szokásos évi portalanítása is elmaradt - írja jelentésében. Egy magánlevélben 1871-ben igen keserűen írt, mentegetve magát késői válaszáért: "Azon mostoha és nyomasztó körülmények, melyek közel három év óta múzeumi hivatalomat folyvást tartólag terhelik, okozzák azt. [T.i. a késedelmet.] Hiszen e hónap elsejétől kezdve éppen magamra vagyok hagyva. Szolgámnak hadi gyakorlatokra kellett berukkolni; írnokom [Décsy István] a múlt hónapban meghalt; egyik segédem fél év előtt visszaadatott ugyan [Supala Ferenc], de most ez is hatheti szabadságra ment el; így tehát a könyvtár körül folytonosan teendő sok munkát magamnak kell ismét, úgy mint lehet, végeznem. Ez jelenlegi állása a Széchényi országos könyvtár első és fő őrének. Képzelheti Ön, mily kedves állomás az ilyen." A jövőben sem fog tudni hamarább írni, mivel ".. .sok mindenféle teendőm annyira terhel, miszerint csak az éji órák közül ragadhatom el egyiket vagy másikat mellékes irományok s levelezések végzésére." A két korábbi napidíjas kinevezése - Tiprayé ugyanezen év novemberében, Major Lajosé 1872 május 16-tól - némileg enyhített a helyzeten. A Nemzeti Múzeum vezetésében 1869 tavaszán következett be a változás: Kubinyi Ágoston nyugdíjazását követően március 4-től Eötvös József miniszter Pulszky Ferencet nevezte ki az intézet igazgatójává. Ezzel végetértek a négy éve folyó hírlapi támadások és az utódot illető találgatások, akik között - Xantus János, 251