AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

ket, amelyekkel a feldolgozó munkát sikerre vihette volna. E munkát akkor kellett (lehetett) a befejezés reményével újjászervezni és újrakezdeni, amikor tőlünk nyugatabbra ez a korszak már lezárulóban volt. A lépéstartás igénye viszont idejében jelentkezett: bizonyság erre, hogy Mátray Gábor 1848/49-ben nagy munkával magyarra fordította a müncheni könyvtár szakrendszerét. Ez a fordítás három példányban maradt fenn: egyik Mátray saját kézírása, ittott javítással, utólagos ceruzás bejegyzésekkel, bővítésekkel, amelyeket a másik két másolati példány, mely idegen kéz írása, átvett. A kézirat először röviden ismerteti a könyvtári gyűjtemény fő részeit. Ez a szokásos, formai szempontok szerinti gyűjtemény-csoportosítás (kéziratok, oklevelek, ősnyomtatványok, ritkaságok, metszetek, duplumok, stb.), de figyelemreméltó a könyvek két fő csoportja: "Nemzeti Könyvtár (ha ilyen felállítandó) és Segédkönyvtár, vagyis általános egyetemes könyvtár". Ez már nem a müncheni minta fordítása, hanem a Széchényi Könyvtár adottságaira való utalás. Bizonyíték egyúttal arra is, hogy Mátray a könyvtár felállítása tekintetében e kettősségben gondolkodott: hungarika, azaz nemzeti könyvtár és egyetemes könyvtár. Ez a gondolat végigvonul az egész kéziraton, Mátray mindenütt kitér arra az eshetőségre, ha a magyar anyag külön állíttatnék fel, tehát nem az egyes tudományszakok szerint szétszórtan. Pl. a DDL História (történettudomány) főszak 10. szakja a Numismatica antiqua (régi éremtan), ennek E pontja az eltűnt népeké: hunoké, longobárdoké, stb. Mátray itt azonnal hozzáteszi: "Ha a magyar nemzeti könyvtárban a magyar osztály külön állíttatik, a Hunok, Avarok s Magyarok érmei együtt állanak. "Ugyanitt a kiemelt "Bavarica" szaknál megmagyarázza: "A müncheni könyvtárban a bajorországi minden tudományos munkákból, egy külön egyetemes könyvtár, Bavarica cím alatt, állíttatott fel, azért ez osztály, a XU. főosztály után, helyesebben tétethetett volna. - Mivel azonban a történeti szak kitűnőbb, a bajor országaik ide helyeztetnek." Utána külön jegyzetben közli elgondolásait: "A magyar nemzeti könyvtár is, miként a Bavarica, hasonlag rendezhető volna, kivált, ha a nagy egyetemes vagy segédkönyvtártól külön választatik." A bajor vonatkozású műveket viszont Magyarországon nincs értelme külön kezelni: "Nálunk Magyarországban a bajor országi tárgyak szintén mint a többiek az illető alosztályokba tétetnek s ide csak a földirat, történet és közjog állíttatik." (A Bajorország története szakba.) A müncheni szakbeosztás Magyarország történetét - a fennálló politikai viszonyoknak, az 1810. évi állapotoknak megfelelően - Ausztria történetének szakjába sorolta. Mátray azonban hozzáteszi: "N.B. A magyar földirat, államtan, történet, közjog ... ide jövend külön alosztályba." Tehát az adott rendszeren belül elkülönítve és nem beleolvasztva - és természetesen csak abban az esetben, ha nem kerülne felállításra egy külön hungarika szak, a "Bavarica" szak mintájára. Ezért mélyen igazságtalannak kell tartanunk Gulyás Pál kritikáját, aki elmarasztalta Mátrayt, amiért a magyar történelmet "nyugodtan beleérti ő is az 'Ausztria története* c. szakba" s teszi ezt akkor "amikor a magyarság élet-halál harcát vívta nemzeti létéért!" - céloz Gulyás a szabadságharcra, hiszen Mátray fordítása ebből az időből származik. Valóban érthetetlen, hogy a máskor oly pontos Gulyás Pál nem veszi észre Mátray vüágosan kitetsző s a fordításhoz 233