AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)
II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése
Ami a "gyökeres javításokat" illeti, a cikkírónak kétségkívül igaza volt. A Magyar Nemzeti Múzeum, de elsősorban annak könyvtára, megérett a változásra, a teljes megújításra. Az új főhatóság Az 1867-ben hivatalba lépett kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József határozott programmal látott neki feladata teljesítésének. Mint politikusnak, meggyőződése volt, hogy az ország polgári-liberális átalakítása csak akkor lehet sikeres, ha a nép nagy tömegei élni is tudnak a polgári jogokkal. De tudta azt is, hogy a jogok gyakolásához egy bizonyos műveltségi szint elengedhetetlen. Ezért tette művelődéspolitikai programjának alapjává, hogy a tanulást, a művelődést mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni s az ehhez való feltételek megteremtése az állam kötelessége. Ezért foglalkoztatta elsősorban a nevelés- és iskolaügy, s e cél érdekében fejlesztette a művelődési intézményeket, közöttük a könyvtárakat. "Magyarország jövőjének kérdése kultúra kérdése" - vallotta Eötvös, aki világosan látta az ország gazdasági, társadalmi és kulturális elmaradottságát s tudta, hogy ennek felszámolása, a Nyugat-Európához való felzárkózás a nemzet létkérdése. Eötvös jól ismerte a Nemzeti Múzeumban, különösen annak könyvtárában uralkodó állapotokat. Mind a napisajtó, mind az ország tudományos közvéleménye számára érthetetlen volt az a tény, hogy a múzeumi könyvtár gazdag állománya hosszú időn át hozzáférhetetlen volt s nagy része az maradt az olvasóterem 1866-os megnyitása után is. Támadták személy szerint Mátrayt, akinek vezetése alatt az állomány feldolgozása "roppant cunctatori lassúsággal" folyik. A könyvtárakkal szembeni társadalmi igény és Eötvös József (1813-1871) bírálat világos megfogalmazását adta egy korabeli hírlapi cikk: "A közművelődés előmozdításának hatalmas tényezője gyanánt kellene szolgálniuk a nyilvános könyvtáraknak, s Európa többi nagyobb városaiban valóban szolgálnak is. Egyedül hazánk fővárosa képez három nyilvános könyvtárával e tekintetben kivételt. Három könyvtár fölött rendelkezünk ugyan, de egyikben sincs sok köszönet; mindhárom ugyanis vagy rendezetlen, vagy hozzáfér225