AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958

Viszont még ebben az évben sikerült a Múzeum utcai pótépületet - legalábbis annak egy részét - birtokba venni, és itt a Térképtár, továbbá a Plakát- és Aprónyomtatványtár - hosszú időn át szétszórt - anyagát rendezni, és a kutatók számára hozzáférhetővé tenni. Az októberi harcok idején elsősorban a Puskin utcai épületben elhelyezett osztályok szenvedtek károkat: elsősorban a Zeneműtár, de a Mikrofilmtár és a Szerzeményi osztály is. Rongálódások mindhárom épületben és a külső munkahelyeken is keletkeztek. Varjas főigazgató 1957. február 4-én a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Főosztályához fordult a könyvtári épület igénye tárgyában. Felsorakoztatva az ismert érveket, a helyhiány mellett hangsúlyozottan utalt a város 13 helyén dolgozó intézmény nehézségeire. Mivel tisztában volt azzal, hogy az adott körülmények között lehetetlen egy új épület tervét fölvetni, a Szabadság téren szabaddá vált Tőzsdepalotára hívta fel az illetékesek figyelmét. Helyszíni tájékozódás alapján megállapította, hogy az épület megfelelne a Nemzeti Könyvtár céljainak. Ha az OSZK a palotát megkapná - érvelt - a különböző épületekben szétszórt osztályok szorosabban kapcsolódhatnának a könyvtár egészéhez. Arra kérte a minisztériumot, hogy - most már az utolsó percben - segítsen az OSZK nehézségein, és tegye lehetővé a Nemzeti Könyvtár számára a Tőzsdepalota megszerzését. Egyelőre ez úton folytatódtak a vizsgálódások. A Művelődésügyi Minisztérium felkérte az Országos Könyvtárügyi Tanács könyvtárépítési és berendezési szakbizottságát, hogy vizsgálja meg, vajon a volt Tőzsdepalota alkalmas-e az OSZK teljes állományának, valamennyi tárának, osztályának és olvasótermeinek befogadására, megoldhatná-e ebben az épületben az ország nemzeti - és egyben legnagyobb könyvtára kulturális feladatait? A szakbizottság (Kéki Béla, Sallai István, Tombor Tibor könyvtárosok és Vince Pál építész) bejárta és megvizsgálta az épület valamennyi helyiségét, s részletesen előadott szempontjaikat összegezve megállapította, hogy a Tőzsdepalotát alkalmasnak tartja az OSZK "végleges befogadására.'* Waldapfel Eszter h. főigazgató fölterjesztette a szakvéleményt a Minisztérium Könyvtári osztályának és Mihályfy Ernő miniszterhelyettesnek. Egy hónappal később a h. főigazgató a Művelődésügyi Minisztérium illetékes főcsoportvezetőjét tájékoztatta az OSZK ismert súlyos helyzetéről. "Végső kétségbeeséssel kérjük a kérdés kedvező megoldását. A magunk részéről ... megfelelő más épületet a Tőzsdepalotán kívül nem ismerünk." Egy 1957. október 15-én - az OSZK szakmai felülvizsgálatát megvitató értekezleten Bélley Pál - hivatkozva arra, hogy a Tőzsdepalota épületét nem kaphatta meg a könyvtár, kérte a felülvizsgáló bizottságot, valamint a felsőbb szerveket, hogy az érvek és a tekintély súlyával, kezdjenek újabb akciót a Nemzeti Könyvtár méltó otthona érdekében. Evek során - inkább ötletszerűen - a hely kijelölése tekintetében szóba került még a Tabán, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem és a Petőfi híd közötti pesti Duna-part szakasza, a Kilián-laktanya és a volt Ludovika Akadémia épülete, majd 215