AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958

Az 1951-ben kiadott 213. számú minisztertanácsi rendelet alapján a könyvtár 1952-ben rátért a kötelespéldányok két példányban való gyűjtésére. Az 1952. májusi 2043(13) sz. minisztertanácsi határozat pedig, megszüntetve az Országos Könyvtári Központot, feladatainak jelentős részét a Széchényi Könyvtárra ruházta át. Egyben kimondta, hogy a Nemzeti Könyvtárat a tudományos és tömegkönyvtárak legfőbb segítőjévé kell kifejleszteni. Feladatává tette a többi könyvtár módszertani és bibliográfiai munkájának segítését is. 1952-ben már arra is lehetett számítani, hogy az ország különböző helyein tárolt, ún. "ömlesztett könyvanyagból" jelentős mennyiség (Varjas számítása szerint kb. 2 millió kötet) kerül a könyvtár állományába, ez munkáját és raktározási gondjait nagyban nehezíti. A feladatok és a helyigény megnövekedtek tehát, de semmi sem történt a megfelelő elhelyezés biztosítása érdekében. Bár az Országos Könyvtári Központ Guszev utcai helyiségei a könyvtár birtokába jutottak, ezek még az eddigi "egyensúly" megőrzését sem tették lehetővé. A könyvtár főigazgatója az új helyzetben ismételt felterjesztéssel fordult feletteseihez, és a régi érvek felsorakoztatása mellett részletesen ismertette az új feladatokat, majd kifejtette, hogy az intézmény csak egy új épületben végezheti el munkáját a megfelelő színvonalon. Mindeddig egyértelmű volt, hogy a Széchényi Könyvtár a Nemzeti Múzeum mögött kapjon új épületet. Ebben a felterjesztésében azonban a főigazgató már a Lánchíd pesti hídfőjénél levő, részben parkos területet, központjában a volt Lloydpalota helyével, és a Vigadó felé történő terjeszkedési lehetőséggel jelölte meg a jövendő könyvtárépület számára. E rendkívül súlyos helyzetben a főigazgató újabb akciót volt kénytelen indítani a pótépület megszerzésére. A Tervhivatal elnökéhez, a miniszterhez és a Közületeket Elhelyező Bizottsághoz májusban intézett felterjesztésében a Puskin utca 26. szám alatti palotára adta be igényét. Ebben ugyan a Történettudományi Intézet dolgozott, de egy részét a könyvtár használta. Varjas Béla azzal érvelt, hogy egy tudományos intézet a város központjában bárhol működhet, az OSZK pótépülete ellenben csak a főépület mellett funkcionálhat. Éppen ezért felajánlotta az intézet számára - cserében a jelenlegi épületért - a könyvtár Guszev utcai helyiségeit. Ezeket akkor éppen bővítették, de lehetőség adódott még további terület megnyerésére is. Próbálkozása eredménytelenségét az a kérelem bizonyítja, amellyel június végén ismét a Közületeket Elhelyező Bizottsághoz fordult. Ebben már az egyetlen igénybe vehető épületként a Bródy Sándor utca 6-os - 46 szobás - bérházat jelölte meg. Közölte, hogy a lakók lakásainak igénybevételével kapcsolatos kiadásokra a megfelelő fedezet rendelkezésre áll. A helyzet kilátástalanságát az jelzi, hogy míg az új épület terveit készítették, míg folyt a küzdelem a pótépületért, addig különféle szerény raktárhelyiségeket próbált az intézmény megszerezni. 1952 végén a Múzeum épületi helyisé211