AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

jesen jogosak. A könyvállványokkal beépített, szűk és dísztelen bejáró folyosón szorongó látogatók, kiknek tömege gyakran órák hosszat várja az olvasóteremben egyegy hely megüresedését, a ruhatár előtt a téli hónapokban naponként megújuló tolongás és küzdelem, a levegőtlen olvasóterem, melyben ember ember mellett szorong, s melynek rossz helyi viszonyai a könyvtáriakra nézve az ellenőrzést, az olvasó közönségre nézve pedig a nyugodt, zavartalan dolgozást lehetetlenné teszik, tudományos kutatások számára berendezett dolgozó szobák teljes hiánya méltán kihívják a kritikát a Széchényi orsz. könyvtár ellen, s mindezen hiányosságok hangosan hirdetik, hogy hazai tudományosságunk és közművelődésünk egyik első tényezőjének, a Széchényi orsz. könyvtárnak a XX. század elején müyennek nem volna szabad lenni." Ezekkel a problémákkal azonban a Széchényi Könyvtár nem állt egyedül. A század első évtizedében több fővárosi könyvtár került hasonló helyzetbe, a raktári befulladás veszélye még az újabban építetteket is fenyegette. Az 1876-ban új épületbe költözött Egyetemi Könyvtár 1909-ben arról adott hírt, hogy a könyvállványok elé majdnem minden teremben pótállványokat kellett állítani, miáltal a termek egészen sötétek lettek. Az 1882-ben új épületet nyert Műegyetemi Könyvtár raktárai már 1904-ben nem tudták befogadni az új gyarapodást, s azok ládákban, pincében hevertek. Szabó Ervin 1910-től kétségbeesett jelentéseket írt a városi könyvtárban uralkodó lehetetlen állapotokról, amelyeknek egyetlen oka a zsúfoltság, a helyszűke volt.

68 Ilyen körülmények között a helyzet gyökeres megváltozását a Széchényi Könyvtár alig remélhette. Hiába álmodozott a könyvtárvezetés "egy külön, a modern könyvtári technika vívmányai és könyvtári tapasztalatok, valamint a szükségletek igényei szerint berendezett új épület emelésé"-ről, ennek megvalósítására csak felcsillanó remények voltak. így például 1909-ben, amikor már ki volt jelölve az új, önálló könyvtárépület helye a már említett Duna-parti szakaszon, a Személynök, Balaton, Klotid utcák és a Rudolf rakpart által határolt területen. (Ma: Balassi Bálint, Pálffy György, Stollár Béla utcák és Széchenyi rakpart.) A miniszter az új könyvtár építési programjának elkészítésére utasítást is adott, s az ezzel kapcsolatos előmunkálatok meg is kezdődtek. A magyar könyvtári szakembereknek ekkor már világos képük volt arról, müyennek is kell lennie egy modern könyvtári épületnek és berendezésnek, sőt voltak már hazai könyvtárépítési tapasztalatok is. A Magyar Könyvszemle a külföldi szakirodalom alapján már a 90-es évek elején erőteljesen propagálta a könyvek elhelyezésére az ún. magazin-, vagy raktárrendszert, azaz osztott födémű, kis belmagasságú raktáremeleteket, a termek falánál végigfutó magas állványok, s ezek továbbfejlesztett változata, a karzatos (galériás) megoldások helyett. Mint láttuk, a Széchényi Könyvtárat az épület adottságai a 20. század elején még mindig a karzatok és galériák építésére kényszerítették, jóllehet a magazin-rendszer ekkor már Nyugat-Európában fél évszázados múltra tekintett vissza. Lényegében a hagyományos elveket valósította meg az 1902-ben elkészült Országház Könyvtára is a falak mentén futó, nyílt fapolcozattal, középen pedig ezek elhúzható ajtókkal ellátott, szekrényes változatával. 187