AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

ponttól való kihelyezése jár." A kérdés megvizsgálására kiküldtek egy bizottságot, s ezzel a dolog abba is maradt. A későbbiekben már nem vetődött fel ilyen konkrét formában egy újabb építkezés lehetősége. A következő évek jelentései egyre drámaibban festik le a Nemzeti Múzeum helyzetét. "A helykérdés a Magyar Nemzeti Múzeum részére létkérdéssé lett - írja Szalay Imre 1910-ben -, a helyzet ma az, hogy az épület túlzsúfoltságával való küzdelem bénítólag hat minden munkára... Áll ez első sorban a könyvtárra, de a régiségtárra is..." Megjósolja a "mérhetetlen erkölcsi kárral járó stagnáció"-t is, amelyért a felelősség nem a Múzeumot terheli. 191 l-ben felcsillant újra a remény egy megfelelő és a múzeumhoz közel eső telek megszerzésére, de - mint már annyiszor - ez az elképzelés sem realizálódott. "Az oly gyakran fölpanaszolt túlzsúfoltság káros hatása mindinkább érezhető - olvassuk az 1911. évi jelentésben. - Az anyag folytonos növekedésével szemben annak a nagyközönség s illetve a tudományos világ által való hozzáférhetősége mindinkább megnehezedik, s mindinkább szűkebb térre szorul, úgy hogy a Magyar Nemzeti Múzeum anyagát raktárszerűen kezelve őrzi meg egy jobb jövő számára. A legmostohább helyzetben van a múzeumnak legjobban látogatott két tára, ú.m. a könyvtár és a régiségtár." 1912-ben is arrról szól a jelentés, hogy a múzeumi építkezés céljára az állami költségvetésbe beállított összeg még mindig felhasználatlanul hever, mert sokféle gátló körülmény közrejátszása folytán alkalmas telket még nem sikerült szerezni. "A túlzsúfoltsággal való küzdelemben elveszített munkaerő és idő, a kénytelenségből elmulasztott gyűjtések és beszerzések később, még oly nagy pénzáldozatokkal sem lesznek pótolhatók! A Magyar Nemzeti Múzeum, mely nem titkolta sebeit, és kérő szavát folyton hangoztatta, éppen ezért a mondott körülményekből folyó veszteségekért való felelősséget - nem vállalhatja" - hangzanak Szalay Imre figyelmeztető szavai. Közben egyes helyiségek mégiscsak felszabadultak a Múzeum részére: 1902-ben elköltözött a főrendiház, és 1906-ban a Képtár. Előbbi a gyűjtemények számára nem jelentett térnyerést: a dísztermet végre eredeti rendeltetése szerint előadások, felolvasások tartására használhatták. A Képtár helyiségein az Állattár és az Ásvány- és Őslénytár osztozott. Felmerült ugyan annak a lehetősége, hogy a főrendiház kiürült terme a Könyvtárnak szolgáljon olvasótermül, ezt azonban a könyvektől való nagy távolsága és a szintkülönbség miatt nem tartották keresztülvihetőnek. (A könyvek az első emeleten voltak elhelyezve, ahonnan a második emeleti díszterem meglehetősen nehezen volt megközelíthető.) A könyvtár elhelyezési és berendezési gondjai a század elején Az állomány egyre nagyobb mértékű gyarapodása és az olvasói igények növekedése a század első évtizedében egyre fokozódó feszültségek forrása lett. A helyszűke, a túlzsúfoltság hihetetlenül megnehezítették a kiszolgálást és a használatot. További térnyerésre az épületen belül már nem nyílt mód, mindössze a földszinten sikerült 1901-ben két kisebb szobát és egy előszobát a kötelespéldányok kezelésére berendez183