AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)
II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918
Az akkor uralkodó könyvtári állapotok és a változtatás irányát jól érzékelteti az az évnegyedes jelentés, amelyet 1894. január 8-án a Nemzeti Múzeum igazgatósági ülésén felolvastak, minden valószínűség szerint Fejérpataky László, az újonnan kinevezett igazgató-őr. "A könyvtári ügymenet áttekinthetősége, és kivált azon abnormális állapot megszüntetése érdekében, hogy a könyvtárat, jelesen a Hírlapkönyvtárat, kézirat- és levéltárat látogató és használó közönség ne menjen könyvek és gyűjtemények között végig: a könyvtárban nagyobb mérvű átalakításokra, áthelyezésekre lesz szükség. Ezeknek fő célja az lesz, hogy a tisztviselők és alkalmazottak lehetőleg egy teremben dolgozhassanak; ebből a teremből a gyűjtemények legnagyobb része másutt helyezendő el; a helyszűke miatt másutt el nem helyezhető rész zár alatt, hozzá nem férhető módon őrzendő. Ugyanezen teremben fognak elhelyeztetni a könyvtár három osztályának összes katalógusai, mutatói, lajstromai és hivatalos aktái; ez által el lesz kerülhető az, hogy pl. a levéltárat használó egyén kénytelen legyen 5-6 könyvtári termen végigmenni, hol gyakran igen becses tárgyak őriztetnek. Ezen átalakításoknak egyik célja lesz az is, hogy a Hírlapkönyvtár állapotán, mely óriási mérvű gyarapodása miatt immár tarthatatlan, legalább néhány esztendőre segítsünk." 3 " Nem kevesebbről volt itt szó, mint a régi teremkönyvtári rendszer egy kényszerűségből továbbélő változatának megszüntetéséről. A nagy könyvolvasó terem 1866-os megnyitása óta a könyvet használó közönség útját nem keresztezte sem gyűjtemény, sem könyvtárosi munkahely, - de a többi gyűjteményt használók szabadon közlekedtek mindazon termekben és belső folyosókon, ahol a könyvek, kéziratok, oklevelek, hírlapok voltak felállítva, s ahol a könyvtárosok is dolgoztak. Hogy ez a szabad ki-bejárás az állománynak s a könyvtári nyugodt munkamenetnek nem kedvezett, az nem szorul bővebb bizonyításra. Az átrendezés fő célja most az volt, hogy elkülönítsék az állománytól mind a könyvtárosokat, mind az olvasókat, és egy közös könyvtárosi dolgozószobában létrehozzák az olvasók számára is hozzáférhető katalógustermet. Radikális változás volt ez, nagy lépés egy modern rendszerű, hivatali típusú könyvtár felé, megszüntetése a régi, patriarchális formáknak. E nagy átalakítási munkára 1896-ban került sor, amely a könyvállomány 120 szakjának megbolygatásával és csaknem teljes átrendezésével járt együtt. Az ún. nagy termet (a várba való költözés előtt ez volt a könyvek nagyobbik, vasállványzatos raktára, az ún. "A" raktár), mely addig csaknem teljes egészében könyvek elhelyezésére szolgált, a könyvtárosok adminisztrációs munkatermévé alakították át, ide összpontosították a könyvtár katalógusait, s elkülönítettek benne egy részt a kézirattár és levéltár kutatói valamint a "kiválóbb tudósok" számára, felszerelve azt egy gondosan összeválogatott kézikönyvtárral is. A korábban itt elhelyezett könyveket más termekbe helyezték át, és az itt maradókat illetéktelenek számára hozzáférhetetlenné tették. A Hírlaptárat használók részére az eddigi irodahelyiséget rendezték be olvasóteremnek, elhelyezve itt a leggyakrabban használt hírlapokat is. (A várba való költözés előtt ez volt az olvasószolgálat referens helyisége.) 176
