AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

A jelen helyzetben minden rendszabály csak ideiglenes lehet, a Könyvtárnak nagyszámú újabb teremre van szüksége. Kéri az igazgatót, hasson oda a kormánynál, hogy a könyvtár érdekeit és az olvasóközönség igényeit tekintetbe vevő, olyan intézkedések szülessenek, amelyek a célszerű elhelyezést, a terjeszkedést lehetővé teszik. Mindez nem maradt pusztába kiáltott szó. Már 1892. októberében arról szól a jelentés, hogy a könyvtár visszakapta a múzeumtól a Növénytár részére elfoglalt nagy termet, s azt három más teremmel együtt, az új rendszernek megfelelően (valószínűleg galériával) sikerül bebútoroztatni. Ugyanakkor 8 nagy terem "amerikaf'padozatot kapott. Az átalakítási munkákkal párhuzamosan, a könyvek nagy részét átrendezték, az eddigi zsúfoltságot sikerült megszüntetni, s van hely a gyarapodásra "hosszú évekre". A könyvtár tehát pillanatnyilag fellélegzett, anyaintézménye, a múzeum azonban - az épület és az intézmény egészét tekintve - továbbra is súlyos gondokkal küzdött. 1888-ban újra országos bizottság vizsgálta a Nemzeti Múzeum ügyeit, de mikor a felhozott vádak nem igazolódtak, a vizsgáló bizottság a múzeum fejlesztését elősegítő bizottsággá alakult át, s 1894-ig működött. 1889-ben a Nemzeti Múzeum tehermentesítésére újra javasolták egy Művészettörténeti és egy Természettudományi Múzeum létesítését, önálló épületben. 1891-ben emlékiratukban azt ajánlották, hogy a Múzeumot a nemzet történelmi múzeumává szervezzék át, készítsék el az eredetileg is tervezett külső és belső díszítéseket, tegyék méltóvá az épületet egy nemzeti pantheonhoz. A bizottság elképzeléseiben már ekkor egy olyan nemzeti múzeumi szervezet körvonalazódott, amely a nemzetközi osztályok (természeti tárak, Néprajzi tár), valamint a Képtár kitelepítése után csak a magyar művelődéstörténeti gyűjteményeket foglalta volna magába, azaz a Könyvtárat, a Régiségtárat és az 1884-ben alakult Történelmi Képcsarnokot. A javaslatokból kevés valósult meg. Az épület díszítésére vonatkozó, nagyra törő tervekből semmi: 1891 -ben az épületnek csak egy kisebb, 15 000 forintos tatarozására futotta. A múzeumi gyűjtemények kitelepítésének megkezdése azonban most már elkerülhetetlen volt: 1892-ben erre a sorsra jutott a Növénytár és a Néprajzi tár. Új középület nem lévén, bérházak lakásait bérelték ki számunkra. Mint láttuk, a Könyvtár részére a Növénytár elköltözése jelentett csak térnyerést, illetve a korábban elvett helyiségét kaphatta vissza. Az 1884-ben alakult új gyűjtemény, a Történelmi Képcsarnok, amelynek anyagát részben a Könyvtár, részben a Múzeum más gyűjteményeiből válogatták össze, továbbra is máshol volt elhelyezve. A század utolsó néhány éve a Széchényi Könyvtár életébe jelentős változásokat hozott. A Csontosi-ügy kapcsán nemcsak a főszereplő Csontosi János kézirattári vezetőnek, hanem 1893. január 26-án Majláh Bélának is távoznia kellett a könyvtár éléről. Az utódokra - az ideiglenesen megbízott Szinnyei Józsefre, majd 1894-től Fejérpataky Lászlóra - a könyvtári ügyvitel hiányosságainak feltárása, majd ezek lehető rendbehozatalának kevéssé hálás feladata hárult. Tárgykörünkbe ebből most csak annyi tartozik, amennyiben ezek a változások a könyvtári elhelyezést, ill. berendezést érintették. 175