AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

összetákolt, szúette állványokéra, melyek még két termet foglalnak el. Javaslata: "a könyvtárban két terem bútorozandó be, s azon két folyosó, ahol jelenleg a kettős példányok és hírlapok vannak ideiglenesen felállítva, s ahová a berendezés után a hírlapok helyeztetnének el." Ezek együttes költségkihatása 12 000 forint. A javaslatokból a két képtár egyesítése 14 év elmúltával valósult meg, akkor is csak egy újabb bizottság közbejöttével. A Szépművészeti Múzeum létesítését az 1894. évi Vm. törvénycikk mondta ki, s az újonnan emelt nagyszabású épület 1906-ban készült el. Ekkor szabadultak csak fel a nemzeti múzeumi Képtár helyiségei. A Természettudományi Múzeumra vonatkozó javaslat vissza-visszatérő gondolat és igény maradt egész korszakunk folyamán. A múzeum szorongató helyhiányát egyelőre a Könyvtár rovására enyhítették: 1881-ben a Könyvtár első emeleti helyiségeiből egyet a botanikai gyűjtemény számára vettek igénybe. A "szúette állványok" kicserélését még hosszú éveken át hiába kérte a könyvtár. A helyszűke a múlt század utolsó két évtizedében már elsőrendű problémává vált Fraknói Vilmos lemondása következtében, 1879. októberétől Majláth Béla történész lett a Széchényi Könyvtár őre. Évi jelentéseiből plasztikusan rajzolódik ki a Könyvtár küzdelme az egyre gyarapodó gyűjtemény megfelelő elhelyezése érdekében. Az 18 82/8 3-as jelentés még csak jelzi a jövő gondjait: "A könyvtár anyagának szaporodása pedig a hazai nyomdák szaporodásával oly örvendetesen halad, hogy néhány év múlva a könyvtár helyiségeinek bővítése komoly intézkedés gondja leend." Rosszabb a helyzet a levéltárban, ahol ".. .a levéltári helyiség egyetlen terme már alig képes hely szűke és hiánya miatt a külön felállítandó családi archívumokat felvenni." Nemsokára az a visszás helyzet alakulhat ki - írja Majláth -, hogy a Könyvtár kénytelen lesz a felajánlott családi levéltárakat visszautasítani. A Könyvtár régi dolgozótermét sikerült 1880-ban bebútorozni, helynyerés céljából kettős karzattal. Hiányzik azonban a két utolsó könyvtárterem bebútorozása és felszerelése,"... melyben még most is ott dísztelenkednek a festetlen, durva deszkákból összetákolt, rozoga állványok",melyek még abból az időből származnak, amikor először állították fel a könyveket a múzeumi épületben - hangzik az 1884/85-ös jelentés. Négy évvel később még mindig ezt a panaszt halljuk, de most már nyomatékosan hangsúlyozva, hogy e termek állapota a könyvek elhelyezését gátolja:".. .a két utolsó terem rozoga, szúette, festetlen könyvállványokkal van ellátva, oly módon, hogy sem a teret kellőleg kihasználni, sem a könyveket a szakcsoportok szaporodása miatt a saját maguk csoportjába beosztani nem lehet; s bár e ronda állványok léccel vannak egymáshoz erősítve, mégis minden percben attól kell tartani, hogy összeomlanak." Ha a Nemzeti Múzeumnak a 70-es években oly pazarul kiképzett főlépcsőházára gondolunk, ez az ellentmondás csak egy újabb, szerény bizonyítéka a mülenniumi Magyarország valóban ellentmondásos fejlődésének. 172