AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)
II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században
Ez a szándék azonban a közbejött nagy történelmi esemény, az 1848/49. évi szabadságharc miatt jóidőre meghiúsult. Az önkényuralom időszakában az illetékes kormányszervek sokáig nem tudtak, s nem is nagyon akartak sort keríteni erre az olyannyira fontos feladatra. Hiába kérte a könyvtárőr 1850-ben az északnyugati szögletterem, továbbá az északi nagyraktár, valamint a keleti fronton legalább három raktárterem berendezését, nem történt semmi. Némi remény ez iránt csak két év múlva kelt, amikor Ferenc József császár meglátogatta a Múzeum gyűjteményeit. Az uralkodó ugyanis a még fennálló nagy hiányosságok megszüntetésének céljára 80.000 forint államsegély kiutalását rendelte el. Ebből az összegből azonban — minthogy a palotán még be nem fejezett építészeti teendők voltak — a Könyvtár céljaira csak kis töredék összeg jutott; ebből csupán egy terem berendezésére futotta. így 1845-ben — ha a régi bútorzatú nagyraktárt figyelmen kívül hagyjuk — még mindig 9 terem állt berendezetlenül. Három év múlva, a második császárlátogatás alkalmából újabb 50.000 forint államsegélyt nyert a Múzeum. De a Könyvtárnak ebből egyáltalán semmi sem jutott. 4 ^ 49 A berendezés ügyét a holtpontról társadalmi akció mozdította ki. Az történt, hogy egy spontán alakult hölgybizottság kimondottan a Könyvtár bútorzása céljára 1859/60-ban országos gyűjtést rendezett, s a begyűlt 26.000 forintból egyrészt az északnyugati saroktermet rendeztette be az alapító gróf emlékezetének szentelt díszteremmé, másrészt közvetlen e terem szomszédságban levő helyiség számára készíttetett egyszerű bútorzatot. Amikor azonban ez a berendezés elkészült, az idő már az 1865. esztendőben járt. Majdnem húsz év telt el a Múzeumpalotába való beköltözés óta és a Könyvtár rendelkezésére bocsátott térnek a fele, mégpedig éppen a legfontosabb része, amely a tulajdonképpeni törzsállományt volt hivatva befogadni, a VTJJ-XIV. számú hét terem, vagyis az egész keleti front továbbra is berendezetlenül állt. A probléma megoldását újabb társadalmi gyűjtőakcióktól várni nemigen lehetett. E kilátástalan helyzetet a politikai életben 1867-ben bekövetkezett korszakos jelentőségű fordulat, Magyarország szuverenitásának helyreállítása szüntette meg. A közhatalom birtokába került új nemzeti kormány — a közóhajnak megfelelően — magára vállalta a Könyvtár teljes berendezésének gondját, a költségvetési keretből való finanszírozását. Ennek volt köszönhető, hogy az idáig hasznavehetetlen keleti teremsor bebútorozásra viszonylag rövid idő alatt, 1875-ig és vele párhuzamosan a teljes könyvállomány felállításra is került. Ezzel az aktussal a Könyvtár elhelyezésének és használhatóvá tételének ügye háromnegyed évszázadig tartó kísérletezés után lezárult, a kortársak meggyőződése szerint véglegessé vált. 164
