AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

tásos helyiségben. Részeit egy előtér» egy kb. 14 m hosszú díszterem és hat raktárszoba alkotta. Az előtér falain jeles tudósok és államférfiak arcképei függtek. Ugyanitt, a díszterem bejárata fölött foglalt helyet az alapítást hirdető Széchényiemléktábla. Magában a díszteremben pedig a király mellszobra és József nádor életnagyságú portréja volt látható. A hat raktárszoba a beköltözéskor még jórészt berendezetlen volt; bebútorozásuk csak fokozatosan ment végbe. Húsz évig volt itt és így elhelyezve a Könyvtár, megfelelő lehetőséget nyújtva a pest-budai és a fővárosba időnként felránduló vidéki íiterátorok búvárkodására. A folyamatos gyarapodás (az 1804 óta gyakorlatilag is fennálló kötelespéldány-szolgáltatás, de még inkább az ajándékozások és vásárlások) következtében azonban a hasznavehető tér idővel itt is egyre szűkebbé vált. A harmincas években már ismét előállt az elhelyezési válság. Amikor 1835-ben Illésházy István gróf több mint 6000 kötetre menő, régi családi tékáját ajándékul adta az intézetnek, e gyarapodásnak a belső helyiségekben már nem jutott hely; ládákba zárva a folyosókon kellett tárolni. 1836-ban pedig, amikor az országgyűlés által megvásárolt, több mint 20.000 nagyobb egységet (kódexeket, újkori kéziratokat és nyomtatott könyveket) felölelő, Jankovich-féle, nagyszerű tékát át kellett volna venni, befogadás szempontjából a Könyvtár teljes lehetetlenülés állapotába került. Szerencsére, a francia háborúk veszélyének megszűnése után előállt, hosszú békeidőszakban a Habsburg-birodalom pénzügyi szempontból konszolidálódott, s hazánk is újra kedvező anyagi viszonyok közé került. Nem kevésbé kedvező változás volt az sem, hogy idehaza megindult a feudális társadalmi élet lassú, de folyamatos felszámolása: beköszöntött a reformkorszak. S az életkörülményeknek ez a korszakos jelentőségű átalakulása a kulturális életben is hirtelen fellendülést hozott. A polgárosodó közművelődési viszonyok meggyorsult fejlődése (a színházi élet fölélénkülése, s az időszaki sajtó kiterebelyesedese), nemkülönben az Akadémia és a Kisfaludy Társaság működése óta széles körben megindult tudományos, irodalmi tevékenység újra felfokozta a nemzeti kötelességtudatot, áldozatkészséget: ismét eleven érdeklődés támadt a Nemzeti Múzeum és Könyvtár intézménye iránt is. József nádor nem késett a kínálkozó lehetőségeket kihasználni. Úgy vélte, végre elérkezett az ideje egy, a magyar nemzet méltóságát kifejező, európai viszonylatban is kiemelkedő kultúrintézet felépítésére. Nem is csalódott. Az 1835/36. évi országgyűlés elé terjesztett múzeumépítési javaslatát a rendek készséggel elfogadták, s építkezési költségül - saját tárcájuk terhére - 500.000 ezüstforintot szavaztak meg. E megajánlásra támaszkodva a nádor Pollack Mihály országos hírű építészszel elkészíttette a palota tervét, s már 1836/37 fordulóján elrendelte az építkezés megkezdését is. Az oly hosszú időn át küátástalannak látszó terv ezzel mégis a megvalósulás stádiumába került. 157