AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

volt köteles a gyűjtemények biztonsági őrizetét ellátni.) Széchényi azonban úgy vélte, hogy a pálos kolostorban még bennlevő hivatalok kiköltöztetése után a Könyvtár meg fogja kapni a még hiányzó helyiségeket. E várt elrendeződésre azonban, sajnos, nem került sor. Ellenkezőleg, egy békében eltöltött év múltán, 1805-ben kettős veszéllyel fenyegető, súlyos válsághelyzet állt elő. Az egyik veszélyt a kiújult francia-osztrák háború jelentette. Ez év őszén ti. a franciák elfoglalták Bécset, s hazánkba készültek benyomulni. Félő volt, hogy PestBuda is hamarosan Bécs sorsára kerüi, s ha ez bekövetkezik, sok más értékkel együtt esetleg a Nemzet Könyvtár is elpusztul. József nádor - Széchényivel egyetértve — elrendelte a legértékesebb gyűjteményrészeknek az ország egy távoli vidékére, Temesvárra, az ottani katonai erődítménybe való elszállítását. Ez hamarosan meg is történt. A másik fenyegő veszély az előbbinél nem kisebb riadalmat keltett. Híre járt ui., hogy a Könyvtárt nemrég elnyert otthonából a királyi állam kitelepítettni készül. Az történt, hogy a katolikus egyházi főhatóság a pálos kolostort a maga egészében kiigényelte a szervezés alatt álló, központi papnevelde számára. Ez ellen az akció ellen József nádor is, Széchényi is teljes erővel felvette a harcot. Mindhiába. A király az egyházi érdeket előbbre valónak tartotta a világinál. Bécsből 1806 nyarán elrendelték a Nemzeti Könyvtár kiköltöztetését. Az ország bizonyára keserűen vette tudomásul, hogy Könyvtárának az alapító által végbevitt elhelyezése - a néhány év előtt kieszközölt királyi kegy visszavonása miatt - érvénytelenné, semmissé vált. A páratlan értékű nemzeti gyűtemény (a Temesvárról időközben visszahozott ciméliákkal együtt) újra otthon nélkül maradt; nem lehetett tudni, meddig fog ládákba csomagolva, használatlanul heverni. A feladat tehát ismét adva volt. De ezt most már nem Széchényinek, hanem a hivatalos védnöknek, a nádornak kellett megoldania. ///. A második elhelyezés az Egyetem épületében 1807-1817 József nádor csakugyan teljesen magára vállalta az ügyet, s nagy kötelességtudattal fogott hozzá a válságos helyzet elrendezéséhez. Most derült ki, milyen bölcsen járt el az alapító, amikor a nádorra bízta a Nemzeti Könyvtár védnökségét. Bölcs volt ez az intézkedés nemcsak azért, mert a főherceg a királynak testvéröccse és Magyarországon mintegy helytartója volt; nem is csupán azért, mert ugyan ő viselte a feudális ország legmagasabb közjogi méltóságát, legfőbb exponense, elöljárója volt a rendeknek, hanem azért is, mivel az ekkoriban még alig harmincéves ifjú ember mint Firenze szülötte, ugyanott magas kulturkorayezetben nevelkedett, s lelkes barátja volt minden tudománynak és 153