AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

most a Fővárosi Lapok új felelős szerkesztője, Porzsolt Kálmán mindjárt a bemutatkozónál ugyancsak a dologra tért, a legérdekesebb politikai cikkekkel, eredeti értesülések egész özönével halmozván el olvasóit, ilyen módon tanúságot tévén róla, hogy a jeles tollú publicista jó szerkesztő is tud lenni ... Az átalakult újság vezércikkét Rákosi Jenő írta Politika és irodalom cím alatt, mintegy programot adván a Fővárosi Lapok követendő irányáról ...; A Pester Lloyd ezt írja: Tegnap óta új köntösben jelenik meg a Fővárosi Lapok, a mely máig, első sorban a magyar hölgyek közlönye volt. A szépirodalom mellé fölvette a politikát is. Ám a Fővárosi Lapok első száma azt mutatja, hogy a szerkesztőség, a melynek élén kiváló kollégánk, Porzsolt Kálmán áll, nem akar szakítani törzsközönségével: a nőkkel. Rákosi Jenő cikket írt az irodalom viszonyáról a politikához: ez, s még néhány politikai pikantéria az egész, a mi a nagypolitikáról szól a szerencsésen átalakított lapban. De kétségtelen, hogy komoly ügyhöz, komolyan szól majd a Fővárosi Lapok, és pedig mint a pártoktól teljesen független lap. Bátor az első szám, azt tanúsítja, hogy továbbra is a hölgy közönség lapja kíván maradni."

133 Jóllehet Rákosi Jenő ekkor még bizonyára távolról sem volt az, aki később lett, mégis szembetűnő az anakronizmus a Tóth Kálmán és Vadnay Károly indította apolitikus, szigorúan szépirodalmi Fővárosi Lapok első 29 éve és az 1894-96-os évfolyamok között, amelyekben többször is Rákosi Jenő írta a vezércikket. A lap irodalmi vonatkozásai továbbra is bírtak némi jelentőséggel, 1894-ben Gárdonyi Géza adta írását a Fővárosi Lapoknak, majd 1895-ben Tömörkény István, a századfordulón pedig Krúdy Gyula, Bródy Sándor és Gellért Oszkár jelentek meg e helyütt. Mint sikeres lapról, számol be az Ország-Világ is, 1896-ban az Egy franczia újság - magyarul c. cikkében: "A változás sikerében sokan kételkedtek; ma úgy hisszük, velünk együtt más is elismeri az új vállalkozás sikerét. A Fővárosi Lapokat becsületes szókimondó politikája megkedveltette a magyar úri közönséggel. És szépirodalmi rovatát mégse nyomta el a politika. A belletriszta humorával tárgyalja a napi politika kicsinyes fonákságait (ez a rovata, a Napról-Napra, nagyon elmés, mindig mulattató olvasmány.) A hétről hétre felmerülő aktualitásokat ugyancsak szépirodalmi formában, szépírók által összeállított sok szép képpel tarkított vasárnapi mellékletben tárgyalja. Az új irány gyorsan hatott és hódított, úgy hogy az újjáalakult Fővárosi Lapok már három hónap múlva jövedelmének első feleslegéből megkezdhette a maga kulturális tevékenységét, ezerkoronás pályadíjat tűzvén ki a Nemzeti Színháznál egy egész estét betöltő magyar társadalmi színműre."

134 A szerkesztőváltozás és a program bővülése maga után vonta a kiadó változását is. 1896. február 26-án megalakult a Magyar írók Kiadó Részvénytársasága, amely március 15-én megszerezte a Fővárosi Lapok tulajdonjogát az Athenaeumtól. De a siker így sem tartott sokáig, 1897-től Porzsolt Kálmánt nem kevesebb, mint 12 szerkesztő követte, három alkalommal változtatta meg címét is a Fővárosi Lapok, és többször hetekig szüneteltette megjelenését.

135 Mind e válságtünetek mintegy előrevetítették árnyékát a lap 1903ban bekövetkezett megszűnésének, amely törvényszerű volt az abban az időben lassan alakuló, nagy lapkonszernek világában. De nem véletlen, hogy a XX. század első felének egyik legnagyobb újságbirodalmába, az Est-Lapok szerkesztőségébe éppen a Fővárosi Lapok szellemi örökségét, irodalomszeretetét és nem utolsósorban írói kapcsolatait vitte magával Mikes Lajos, aki a század utolsó éveiben tanulóidejét töltötte a Fővárosi Lapoknál, később pedig az Est irodalmi szerkesztője lett. 133 F. L. 1894. 3026. p. 134 Egy franczia újság - magyarul. = Ország-Világ 18%. 13. sz. 194-196. p. 135 Ld. Lakatus Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. Bp. 1973. 276-284. p. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei A. sor. 2. sz.) 176