AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: Egy jezsuita tulajdonban lévő nyomda üzleti "titkai". A kassai akadémia nyomdája

A feloszlatás évére a prokurátor és a kassai tipográfia közti elszámolásban lényegében egyensúly alakult ki: a végső egyenleg egészen csekély, 3 Ft 14 x 2 d összegű tartozás volt. Ez azt jelenti, hogy azokban az években, amelyekből nem maradtak fenn számadások, összességében több, mint 280 Ft-os aktívuma volt a nyomdának, tehát a bevételek és kiadások összege (a statisztikai összesítéssel ellentétben) nagyjából azonos volt, és bizonyosan magasabb, mint ami a táblázatban szerepel. Sok száraz adatot soroltunk fel e tanulmányban; mentségünk lehet, hogy a szakirodalomban eddig ismeretlen tényekre hívtuk fel a figyelmet: a kassai jezsuiták nyomdájának belső szervezetére, alkalmazottainak létszámára és személyére, a magyarországi jezsuita kollégiumok egymás között lebonyolított könyvforgalmára és a kassai kollégium könyvvásárlásaira az osztrák provincia központjában, ill. a provincián kívül. A sok részadat alapján a tipográfia pénzügyeit, gazdálkodását illetően a következő összképet vázolhatjuk fel: A jezsuita rend kassai tipográfiáját a Kassán működő akadémia és gimnázium oktatási szükségletei, valamint a protestáns környezetben végzendő hitterjesztés, a katolikus hit erősítésének igényei hívták életre. A nyomdavásárlást bőkezű adomány tette lehetővé, s a tipográfia további működéséről, gazdasági alapjáról egy létrehozott 6.800 Ft-os alaptőke forgatásával gondoskodtak. így érthető, hogy a nyomda tevékenysége során nem is törekedett üzleti haszonra, nem volt szüksége rá, mint például egy magánnyomda tulajdonosának. Hiszen a számadásokból láthatjuk, hogy a magyarországi jezsuita kollégiumoktól a könyveladások után befolyt pénzt nem kellett a nyomda kiadásaira igénybe venni (kivéve a felújítást, hiszen az nagyobb összeget, több, mint ezer forintot emésztett fel), hanem lényegében ebből fedezte a kassai kollégium könyvtárának gyarapítását, ill. más kollégiumoktól, főleg Nagyszombatból az oktatás céljára történő többpéldányos könyvvásárlást. A nyomdai számadások 1744-től tükrözik ezt a (nyilvánvalóan korábban kialakult) gyakorlatot. Ha mégis kísérletet tennénk a nyomda jövedelmezőségének vizsgálatára, milyen eredményre jutnánk? Mennyire fedezték volna a kiadásokat a bevételek, ha azokat nem könyvvásárlásra fordították volna? A tipográfiára kiadott összeg éves átlagban: 1759-ben 600 Ft, korábban kevesebb, utóbb valószínűleg több lehetett; ebből a személyi kiadások nagyságát felmérhettük, bizonyos anyagokét, papírét viszont nem. A könyveladásból származó bevétel éves átlaga viszont - mint láttuk, - 284 Ft volt (legkevesebb évi 40 Ft, néha 120-130 Ft, csak kilenc évben volt 30Ö Ft felett, és mindössze egy évben, 1756-ban jóval 600 Ft felett). Ez az összeg természetesen csak a jezsuita provincián belüli könyvforgalmat tükrözi, (aminek valószínűleg döntő súlya lehetett), és nem a külső kapcsolatokat, vagyis a hivatásszerűen könyvkereskedelemmel foglalkozó városi könyvkötőktől, könyvkereskedőktől befolyt összegeket. A számadásokból úgy tűnik, hogy a kassai kollégium kb. 5.500 Ft értékben adott el más magyarországi kollégiumoknak könyvet. (Nagybánya esetében már említettünk egyéb vásárlást is, így ez az összeg akár 4.000-4.500 Ft-ra is csökkenhet.) Hány kötetről lehetett szó, - reménytelen vállalkozás találgatni, hiszen a könyvek ára nagyon különböző volt, 1-2 Ft-tól néhány dénárig terjedt. Az 1744-től 1773-ig terjedő három évtizednek ez a bevétele úgy keletkezett, hogy tulajdonképpen a legtöbb magyarországi és erdélyi jezsuita rendház nem vásárolt rendszeresen Kassán könyvet, inkább csak az 1750-es évek közepén rendelték meg nagyobb mennyiségben a kassai tipográfia termékeit. A jezsuiták által fenntartott gimnáziumokban, akadémiákban ilyen alacsony volt, és csak alkalmilag nyilvánult meg a nyomtatott könyvek iránti igény, vagy a nagyszombati egyetem jóval jelentősebb nyomdája már bőven ellátta könyvekkel a magyarországi jezsuita oktatási intézményeket? E kérdések vizsgálata még további kutatásokat igényel, s nagy szükség volna a nagyszombati könyvforgalom feltárására is. A miskolci könyvkötő számlája azt mutatja, hogy a jezsuita intézményekeh kí358