AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

lyi kamarai tanácsossága kilencedik esztendejében magyar nemességet. Mint látható tehát, a kamarai tanácsosok alkotmányban előírt nemességét az élet áttörte, és Mária Terézia, ha meg is adta nekik ezt a rangemelést, amit egyfelől munkájukkal ki is érdemellek, másfelől a rendek is követelhettek, észrevehetően nem sietett azzal, hogy a kamarai tanácsosoknak megadja a magyar nemességet. Ugyancsak 1756-ban lett tanácsos a nemesi származású, alighanem horvát eredetű Radosztics Ignác is, aki ugyan a rendi nemzet tagja, de munkásságában a dinasztia készséges munkása, aki egyben a horvát adminisztratúrát is elnyerte a tanácsosi ranggal. Néhány évig ekkor szünetelnek a tanácsosi kinevezések. 1761-ben Höchengarten Bartolomäus Ludwig, alsómagyarországi alkamaragróf, bányászati szakértő 1761-ben címzetes kamarai tanácsos lett. Pozsonyi tartózkodásáról az anyakönyvek mit sem tudnak. Se tanúként, se keresztszülőként sohasem szerepel. 1750 ősze óta családjával Selmecbányán lakott; funkciója csak névleges, inkább állása megfelelő rangkiegészítéseként kapta a címet. Magyar nemességet ő sem nyert. A két következő kinevezett: Végh Péter, királyi ügyigazgató (1762) és Kempelen Farkas, sóügyi igazgató (1764) igen érdemes tisztviselők. Véghet sem találjuk meg a pozsonyi anyakönyvekben; úgylehel, Bécsben lakott, Kempelen viszont nemcsak származás szerint a város fia, hanem családostól ott is élt mindaddig, míg előbb Budára, majd a Kancelláriához való előrelépésével Bécsbe került. Kempelen élete találmányai miatt meglehetősen ismert. De azt, hogy milyen szorgalmas tisztviselő is volt, kevésbé tartotta számon az utókor. Nemcsak a sóügyben vált ki. Egy 1785-ből való ConduileLisle tanúsága szerint nemcsak franciául és olaszul, de angolul és hollandul is tudott; e két nyelv ismerete akkor igen szórványos. Kempelen személyében olyan ember jutott kamarai tanácsossághoz, aki ugyan teljesen be volt ágyazva Pozsony város életébe, de érdeklődés és látókör szempontjából messze túlnőtt nemcsak városán, de a primer fővároson, Bécsen is, és teljesen európaias horizontú. Pedig nem nagy vagyonú mágnás, és nem is világotjárt katona, hanem műveltségét elsősorban a könyvkultúra útján gyarapított ember. Sajátos, de a nagyvilág felé való nyitottságát alighanem házassága is elősegítette. Felesége, Gobelius Anna-Mária szegény nemes lány ugyan, de bizonyosan igen művelt személyiség, mert férjhezmenetele előtt gróf Erdődy Jánosné társalkodónője volt. Németországból került Pozsonyba — természetesen Bécsen át, - és hihetőleg személyes összeköttetéseinek is jelentős része volt abban, hogy Kempélenre irányult a figyelem. Az 1764/65-ös országgyűlés előtt a Kamara tanácsában ismét nagyobb szerephez jut a hazai elem. Ez nyilván nem véletlen, hanem a rendi óhajok lehető teljesítésével áll összefüggésben, hiszen ismert, hogy erre az országgyűlésre a magyar rendek egyfajta sérelemként, összeállítják a hazai hivatalokban működő "extraneus"-ok jegyzékét is. Az 1764ben kinevezett négy tanácsos közül Kallóczy Mihály régi, Pozsony környéki, magyar eredetű tisztviselő, ki fokról fokra haladt felfelé a ranglétrán; Szendrey Benedek is magyar, de új nemes, apja előbb az Udvari Kamara szolgálatában állt, Osztrák-Oiáhországban és Erdélyben, az Apaffy-birtokok felügyelőjeként szerzett érdemekel, Zlinszky Gábor pedig megyei szolgálatból került Pozsonyba. "Extraneus" csak Konckel von Münstenthal, osztrák-német, lelkiismeretes tisztviselő, aki agglegényként csak kevéssé illeszkedik bele Pozsony életébe. Ugyancsak ennek az országgyűlésnek a folyamán kap létszám feletti tanácsosságot Spényi József, több, mint egy százada Magyarországon élő, osztrák exuláns eredetű család sarja, aki azonban már teljesen magyarrá lett. Családtagjai katonák, a dinasztia hazai hívei közé tartoznak, ő sem a rendi irányzat híve. 1765 a dinasztia és a rendek közti viszony megromlásának esztendeje. A tanácsosi kinevezések rendszerén ez nem okoz feltűnő változást. Akik ezután kapnak tanácsosi kinevezást, egyelőre mind magyarok, bár bizonyos módosulás körvonalai már látszódnak. 324