AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

gal rendelkező papi tanácsosok (Zbiskó, Kovács, Stehenics, Okolicsányi) látták el. E hivatalnok-papok befolyása azonban a racionalizmus terjedésével, és különösen József trónörökös befolyásának növekedésével egyre inkább háttérbe szorult. A trónörökösről köztudomású volt, hogy az egyháziakat teljesen ki szeretné küszöbölni a dikasztériumokból, ami a Kancelláriánál olyformán sikerült is neki, hogy Bajzáth távozása után ott nem maradt egyházi tanácsos; a Helytartótanácsnál Okolicsányi 1782-ben, már II. József alatt szorult ki onnan. Csupán Batthyány érsek maradt még, nominálisan tagja a Helytartótanácsnak 1785-ig; ő II. József után vissza is került oda, s haláláig helytartótanácsi tanácsos maradt. Ténylegesen azonban a hivatalban nem fungált, s inkább csak névleg képviselte a magyar katolikus egyházat a dikasztériumban. A Kamaránál főpapi tanácsos már Mária Terézia trónralépésének idején sem volt. A prelátusokat - ahogyan a főpapságot a dikasztériumi szóhasználatban is nevezték - a Kamaránál már évtizedek óta nem képviselte senki. Az utolsó, aki a Kamaránál vezető funkcióban szerepelt az egyháziak közül, Kollonich érsek volt, de ő sem egyházi állása, hanem gazdasági jártassága és gazdasági ügyekben közismert tisztakezűsége miatt állt egy ideig (1671 és Í684 között) a Kamara élén. A Kamaránál a tanácsosságot nem a rendi álláshoz, hanem a gazdasági gyakorlathoz kötötték. Ez azonban csak elvi kikötés volt, mert ténylegesen a főnemesi tanácsosoktól nem vették szigorúan a szakismeret hiányát. Viszont ugyanakkor a főnemesi tanácsosság a Kamaránál éppen az a szelep volt, melyen keresztül szakemberekből lett új főnemesek vezető állásba juthattak. Mária Terézia ezen a téren változó politikát folytatott. Amadé László kamarai tanácsossága éppenséggel nem szakember kinevezése volt, inkább udvari szempontok érvényesülése és hadi érdemek jutalma; bizonyosan szerepet játszott benne, hogy Amadé a régi főrendek közé tartozott, s így kinevezése alighanem gesztus volt ezek felé a családok felé is. Ugyanakkor később az uralkodónő a Theresianum neveltjeiben a gazdasági kérdések iránt nyitott személyeket remélt a Kamara tanácsába helyezni. A betöltés szempontjaira, s annak változásaira Mária Terézia idejében érdemes megfigyelni a helytartótanácsi, illetve a kancelláriai tanácsosok hivatkozási szempontjait. 1742ben, mikor hárman pályáznak egy helytartótanácsi állásra, mindhárman őseik érdemére hivatkoznak; stúdiumaikra ketten; közigazgatási, illetve katonai szolgálatára egy-egy pályázó; arra, hogy anyagiakban kárt szenvedtek az uralkodóért, ketten. Csak az egyik jegyzi meg, hogy külföldön, Rómában is járt. 1743-ban, mikor egy állásra tizenegyen pályáznak, kilencen hivatkoznak a közigazgatási gyakorlatra; a jogi stúdiumra, a katonai szolgálatra, pestis elhárítási érdemre alig egy-kettő. 1750-ben egy kancelláriai tanácsosságra négyen jelentkeznek; ebből három hivatkozik közszolgálati érdemre. 1757-ben egy Helytartótanácsnál ürült állásra hatan pályáznak; ősök érdemére már csak egy hivatkozik, jogi gyakorlatra egy, katonai szolgálatra egy, kamarai, illetve helytartótanácsi szolgálatra öt, megyei szolgálatra négy, sőt, egy a nép védelme körüli érdemére is hivatkozik. A dikaszteriális szolgálatúak közül - pedig érdemes tisztviselők voltak: Herlein, Gerdinics, Sauska - egyik sem nyeri el az állást, hanem az, aki jogi gyakorlatra, katonai és megyei szolgálatra tekinthet vissza. 1758-ban egy kancelláriai tanácsosságnál négy pályázó van. Ekkor még jobban eltérnek a szempontok. Az ősök érdeme két esetben jelenik meg, de hatástalanul. A jogi ismeret egyszer, a hadi érdem háromszor, dikaszteriális szolgálat háromszor, magánszolgálat egyszer, de felmerül a területi illetékesség, sőt a vagyontalanság és a nehéz családi helyzet (!) mint indok is: a pályázó a fizetés elnyerése reményében aspirált - hiába. Az állást területileg illetékes, jogi ismerettel bíró, a Helytartótanácsnál működött személy nyerte el. 1759-ben ismét egy Helytartótanácsnál ürült állásért pályázhatnak heten. Hárman - többen, mint eddig! - őseik érdemeire hivatkoztak, dikaszteriális szolgálatra ketten, megyei szolgálatra hárman, katonai, illetve hadellátási szolgálatra né303