AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780
Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780 FALLENBÜCHL ZOLTÁN A királyi tanács és a testületi ügyintézés Az újkori állami - uralkodói - ügyintézés alapja szinte az egész Európában a középkori királyi tanács, a "consilium regium" volt. Ebben a középkori tanácsban egyfelől az ország nagyjainak - egyháziaknak és világiaknak - az uralkodóval való korregenciája és egyetértése nyilvánul meg, másfelől ez hordozza a szakszerűség és az uralkodói információs bázis alapvető vonásait is. Ugyanis a királyi tanácsban nemcsak a rendeket képviselik az országnagyok, hanem a helyi és személyi viszonyokkal ismerős szakértőket is. A középkori királyi tanácsokból így tehát, a római jog elveinek általánossá válásával szükségképpen kellett alakulnia egy szakértői tanácsnak, amely az uralkodónak még akkor is segítségére van, ha az személyes -döntéseivel, egyéni meglátásai alapján kívánja országa ügyeit intézni, s a törvények egyéni értelmezésével alig korlátolt, vagy éppen korlátlan hatalomra törekszik. A szakértőket egyes részletkérdésekben az ilyen uralkodó sem nélkülözheti, tanácsaikat ki kell kérnie, másként uralma könnyen légüres térbe kerülhet a reális viszonyok nem-ismerése miatt. így a királyi tanács az újkori fejedelmi abszolutizmust megelőző korszakban is már az állami igazgatás és a fejedelmi jogszolgáltatás legjobb eszköze; nemcsak a centralizált hagyományú országokban található meg, mint amilyen Magyarország, vagy Svédország, hanem a feudális megosztottság állapotában lévőkben is: a Német-Római Birodalomban, Franciaországban, Angliában, Kasztíliában, és különös fejlettséggel Burgundiában. Magától értetődik azonban, hogy a különböző funkciók és ezek ismeretanyagának gyarapodása olyan irányban hat, hogy idővel egy tanács nem is bizonyul elégnek, hanem, főként a jogszolgáltatás és a gazdasági feladatok terén, külön-külön szakértői tanácsok alakítása válik szükségessé, kevesebb, de jól informált és jól képzett személyből, s az eredetileg egységes Consilium Regium hovatovább egy jogtudó és egy pénzügyi-gazdasági (többnyire domaniális eredetű, tehát az uralkodói birtokra támaszkodó) tanácsra válik szét. Főpapok, főurak mindegyikben maradnak, de most már mint a király személyes bizalmi emberei, s mellettük megjelennek a jogtudósok is. Valamivel későbbi fejlődési foknak látszik, s inkább a gazdasági, hadellátási feladatok céljaival összefüggően jönnek létre a hadi tanácsok, amelyekből természetesen az operatív hadműveleti feladatok szakértőit, a fegyverviselő katonákat sem lehet kihagyni, annál kevésbé, mert ezek gazdasági szakértőknek nem, csak a köztük élő, hadban jártas vezéreknek engedelmeskednek. A hadi tanácsok már a többé-kevésbé rendszeres, az állandó sereg felé lévő fejlődés során nyerik végleges alakjukat; de gyökerük szintén középkori, a csaták előtt az uralkodó alvezereibol esetről esetre összehívott haditanácsokban rejlik. Igazi testületté azonban az állandó jellegű hadellátás szükségletei teszik ezeket.