AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A 18. századi tudós világ IV. Bél Mátyás, a tudományszervező

18. századi tudós világ JHK Bél Mátyás, a tudományszervező

1 SZELESTEl N. LÁSZLÓ A másfél százados török uralom alól felszabadult Magyarországról 1725-ig a protestáns ifjak különösebb akadály nélkül áramolhattak Nyugat felé. A további évtizedekben megnehezítette az államhatalom a peregrinálást, ám így is jelentós azon ifjak száma, akik teológiát, orvostudományt és más tudományágakat hallgatva megismerkedhettek az itthon nem tapasztalható szellemi pezsgéssel, az egyetemek és a tudományos közélet, tudós társaságok és tudományos fórumok világával. A professzorok e zömükben nem nemesi származású ifjak legkiválóbbjait bevonták tudományos vállalkozásokba: nemcsak a szokásos disszertációt készíttették el velük, hanem honismereti munkára ösztönözték őket: Magyarország területének, népeinek és történelmének, jellegzetességeinek megírására. Ezt az ösztönzést támogatta a külföldi közvélemény jelentős részének magyarokat érintő becsmérlése is, mely a res litteraria itthoni elmaradottságát a magyar jellemből eredeztette. A 17-18. század fordulóján megindult egyháztörténetírásunk első képviselői saját felekezetük igazát, jogait keresték a múltban: a katolikusok sokkal előnyösebb, hatalmi helyzetben; a protestánsok sokoldalú nyomás ellen védekezve, s többnyire külföldi megjelentetésben reménykedve. A haza természeti kincseinek, földjének, éghajlati viszonyainak, a sajátosan magyar betegségeknek a feltárása hozzásegíthetett volna a jó vezetéshez. Az elnéptelenedett területek benépesítése, az 1715. és 1720. évi népösszeírás, az 1723-ban megfogalmazott helytartótanácsi feladat, hogy ti. az jó igazgatással munkálja a közjót,

3 hasonló irányba mutatnak, mint tudósaink közhaszonra törekvése. Mégis csak ritkán találkozhatott e két azonos szándék: s ha találkozott, mint pl. Bél Mátyás esetében, egymással is, és a rendi társadalom visszahúzó erejével is meg kellett küzdenie. Gyenge hazai polgárságunk nem volt képes előteremteni önálló értelmiségi tevékenység alapjait. Egyesek éppen értelmiségi tevékenységük eredményét kínálták fel a gazdasági élet megjobbítására, a közhaszon érdekében. Az édes haza és az egyén érdeke itt egybeesett volna: a kincstár is jól járt volna, ha pl. a hazai gyógyszerkészítmények, stb. 1 Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémián, Bel Mátyás születésének 300. évfordulója alkalmából tartott emlékülésen, 1984. április 6-án. 2 A megsértett nemzett öntudat védelmében az egész 18. században (gyakran még késóbb is) hivatkoztak tudósaink a res litteraria történetével foglalkozó müveik bevezetéseiben a vádakalaptalan voltára. 3 Vö. Felhő Ibolya - Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961. 19-25. 267