AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

dó búcsú céljából, akiknek különösen németországi tevékenysége ismeretes. Feladatuk ellátásához az útra nyomtatott búcsúleveleket adott velük.

1 Nyilvánvaló, hogy ezeket a Rómában székelő nagymester helyi nyomdában készítette. Megerősíti ezt a feltevést a Várdai nevére szóló űrlap nyomdai kiállításának vizsgálata.

16 A szövegtípust (M88 84 mm), a kétsornyi, nagyobb kiemelő betűket (M94 125 mm), a harmadik részt bevezető kis lombardot (5 mm} és a szövegkezdő "A" iniciálét (21x21 mm) mind a római Silber nyomdában használták. Az örök városnak ez a nagy műhelye a pápai adminisztrációnak is állandó szállítója volt. Magyar vonatkozású kiadvány is ismeretes ezekből az évekből, amely ugyanezen sajtó alól került ki.

18 Vezetője 1510-től 1527ig Marcello Silber volt. A nyomtatott űrlap szöveges datálása ezerötszáztízre szólt, szabadon hagyva az év utolsó számjegye kitöltésére szolgáló helyet. Az Országos Levéltárban őrzött oklevélen azonban a tízes szót áthúzva, az évszámot 1521-re módosították. A fenti, nyomtatott datálás alapján kétségtelen, hogy az űrlapot a római Silber-műhely a 16. század tízes éveiben állította elő: pontosabban az 1515. március 7-i bullát követően. Várdai Ferenc erdélyi püspök életútja meglehetősen jólismert,

19 így elegendő ez alkalommal főleg csak a búcsúhirdetéssel kapcsolatos adatok összesítésére szorítkozni. Apja, Várdai Miklós 1480. július 7-én belépett a perugiai dominikánusok confraternitásába gyermekeivel együtt, akik névsorában szerepelt Ferenc fia is.

20 A viharos 1514. esztendőben Várdai Ferenc mint Bakócz prímás erdélyi megbízottja, hirdette a kereszteshadjárat érdekében a búcsút. Amikor azután ez az akció lángra lobbantotta a parasztok elkeseredését, Szapolyaihoz csatlakozva szembeszállt Dózsa hadaival.

21 1513-tól volt Erdély püspöke egészen 1524-ben bekövetkezett haláláig. Tartózkodási helyét - kora nagyurai módjára - sűrűn változtatta,

22 talán ennek tudható be, hogy a most ismertetett és 1521. március 4-re keltezett búcsúlevélben a datálás helye nincs feltüntetve. Az oklevél a Várdai-család irataival együtt került a Zichyekhez, majd onnan az Országos Levéltárba. IV. A fenti búcsúlevélhez számos vonatkozásban csatlakozik az a keltezés nélküli nyomtatvány, amely a gyulafehérvári káptalan levéltárából

23 került mai őrzési helyére, az Országos Levéltárba.*-4 Az oklevél mai formájában torzó: mindössze az utolsó hét sor maradt meg csupán a szövegből, és az ugyancsak nyomtatott bélyegző. Ez utóbbit kettős vonal közé zárt babérkoszorú övezi, a belső mező felső harmadában a Szentlelket jelképező, kiterjesztett szárnyú, glóriás galamb, az alsó kétharmadban pedig sűrű ferde sávo15 Paulus i.m. II 1.244. 16 A papír mérete 424x292, a szedéstüköré pedig 324x 265 mm. Ez utóbbiból 28 mm széles a marginíilis tartalomjegyzék, amelyet 5 mm távolságban követ a főrész 232 mm széles szedése. 17 Tinto, Alberto: GH annali tipografici di Eucario e Marcello Silber (1501-1527). Firenze, 1968. 10. = G4, ill. G2 típusok. A teljes felszerelés már a 15. századból ismeretes: Typ.Rep. II. 97-98, V.95. 5. és 6* sorozatok, "e" iniciálé és "k" lombardsorozat (vö. GfT 1975 és Typ.Rep.V.95.). 18 Vö. Magyar Könyvszemle 1980. 377-384. p. 19 Vö. Irodalomtörténeti Közlemények 1983. 48-58. p. 20 Gróf Zkhy-család okmánytára. XII. Bp. 1931. 271-272. p. 21 Tudománytár VI. (1842) XI. 254-258. p. 22 Irodalomtörténeti Közlemények 1930. 372. p. 23 A hátlapon olvasható egykori jelzete: Comit.Csanád, Cista Colos fasc.5. nr.6. 24 Jelzete: Dl 36.530. 25 A papír mérete: 78x304, a szedéstüköré 24x240 mm. 243