AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

irattárban van egy hagyatékából származó album (Fol. Ital. 44), amely olasz reneszánsz festők képeiről készült ceruzarajzokat tartalmaz, és azt a gyanút ébreszti a szemlélőben, hogy e szép, de kissé iskolás képeket maga az ifjú Lanfranconi rajzolta. Sikeres volt, gazdag volt, költséges gyűjtőszenvedélyét eredményesen és országos elismerés által övezetten tudta megvalósítani. Emellett, - hogy újra a Vasárnapi Újságot idézzük - "...belső összeköttetésben állt a tudományos világgal". És mégis: negyvenöt esztendős korában "...fegyverrel vetett véget életének". Öngyilkossága okát nem tudni: végrendelet nem maradt utána, s a halála előtt papírra vetett néhány sor olvashatatlan volt. Olaszországban élt két testvére, valószínű, hogy ők voltak azok az örökösök, akikkel hagyatéka ügyében azonnal tárgyalni kezdett a kultuszkormányzat. Lanfranconi öngyilkossága 1895. március 9-én történt, s a Magyar Könyvszemle 1895. évi folyamának 187. lapján már olvashatjuk, hogy micsoda nagy nevekből összeállított tudományos bizottságot küldött ki a VKM a hagyaték megtekintésére és az örökösökkel való tárgyalás végett. A végső alkudozásokkor azután Szalay Imre, a Néprajzi Múzeum és Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója is csatlakoztak a tudós bizottsághoz. Az alkudozások eredményét Fejérpataky László 1896. december 4-én kelt, Szalay Imréhez címzett jelentéséből

37 tudjuk. A könyvtárat "...mintegy 15.000 frtnyi becsértékben egyéb gyűjteménytárgyakkal egyetemben összesen 26.000 frtnyi vételárért" vette meg az állam. A jelentés mellékleteként Fejérpataky László már nemcsak részletes jegyzéket terjesztett fel, hanem a jegyzékeit könyvek müncheni raktári jelzeteit is feltüntette, illetve ahol ilyen nem szerepelt, az duplumnak minősült. A végelszámolásból az derül ki, hogy a teljes bekerült könyvtár 2.130 mű volt 4.821 kötetben, ebből azonban 753 mű, 1.628 kötetben duplumnak bizonyult. A gyűjtemény számunkra legértékesebb részei a Dunára és annak vidékére vonatkozó munkák, meg a török háborúkról szóló, egykorú tudósítások, és természetesen a térképek. Nem a nemzeti könyvtár gyűjtőkörébe illenek, de igen szépek és értékesek azok a terjedelmes díszművek, amelyek - többnyire olasz - műalkotásokról - épületekről, festményekről, szobrokról - készült metszeteket tartalmaznak. Valamennyi kötetben csinos parányi bélyegző tartja fent a gyűjtő emlékét, míg a könyvtár egészéről a Kézirattárban Fol. Hung. 1887/16 jelzeten őrzött könyvjegyzék ad pontos képet. Ez a jegyzék szerzői betűrendes, s - mint már említettük, - a megtartott műveknél az eredeti müncheni szakjelzetet is feltünteti. 2052. tételszámig terjed a betűrend, majd két olyan mű következik, amely "...Benczúr Gyulánál volt kikölcsönözve, s így később vezettetett be". (Benczúr a VKM által kiküldött bizottság egyik tagja volt, s a két mű, amely őt érdekelte: Nagy Miklós: Magyarország képekben. I—

II. köt. Pest, 1867. és Happelius, E.G.: Theairum exoíicorum. Hamburg, 1688.) Az ez után következő tételekből is érdemes néhányat felsorolni, mert ezekkel azt tudjuk bemutatni, hogy mit tartottak megfelelőnek kiemelni rögtön a könyvtár megvételekor az "...ezredéves országos kiállításra": Abraham a S. Clara: Neu eröffnete Weltgalerie. Nürnberg, 1703. 2°. (100 kép) Anthr. 2. lett a müncheni jelzete. Bruyn et Hogenberg (sic!): Urbium praecipuarum mundi theatrum. V. et VI. Coloniae, 1572-1618. Nagy 4°. Két kötet. (128 kép) - Geo 13°. Pürckenstein, Burckhard: Auserlesener Anfang mathematischer Wissenschaften. Augsburg, 1695. (Javítva 1731-re) Kis 4°. (123 kép) - Math 123d. Groots, Ant.: Portraits des hongrfoisj etc. La Haye, 1742. 2°. (32 kép) - Hung. h. 393. Denkmal Serinischer Häldenthaten (sic!) 1664. Kis 4°. (39 kép) - Hung. h. 434. 37 OSZK Irattár 569/18% (korábbi igyiratok: 182/1895, 197/1895). 192