AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

István legendát tartalmazó kódexet a nádor rendelkezésére bocsátotta, aki azt rögtön el is hozta, személyesen. Hasonlóképpen meglepőnek érezhetjük azt a kezdeményezését, hogy az országgyűléssel felhívást fogadtatott el a Habsburg birodalomban fellelhető Corvinák átengedésére, s ehhez a felhíváshoz az udvar támogatását is megnyerte. Közel fél évszázados, a bécsi "Hofbibliothek"-ban töltött kitérő után a modehai könyvtár által erre a felhívásra elküldött két Corvina el is jutott a nemzeti könyvtárba.

1 A wolfenbütteli könyvtár két Corvináját is megkísérelte csere útján megszerezni, ez a próbálkozás azonban nem vezetett eredményre. Ennyi tán elég is annak igazolására, miért volt erkölcsi kötelesség rég elfeledett nevekre való emlékezésünkkor első helyen József nádorra emlékezni. "Benne a Múzeum... valóságos atyját veszíté el, ki a Múzeumot saját gyermekének tekintette, gyöngéden őrködött fejlődése és haladása fölött, s ... 45 éven át érdekében mindent megtett, amit az akkori körülmények között tenni lehetett." Losonczi Farkas Lajos (1806-1873), az időrend és gyűjteményének értéke szerint egyaránt mindjárt másodiknak következik, amikor régi jeles gyűjtőkre szeretnénk emlékezni. (Csontosi János, amikor az ő gyűjteményéből származó kódexeket ismertette, Jankovich Miklóssal szinte egyenrangúnak emlegette.)

19 Ennek ellenére még a tudós "gőzhangya", Szinnyei József sem tudott róla több életrajzi adatot összeszedni, mint születési évét és foglalkozását: "Közalapítványi igazgatósági tiszteletbeli ügyvéd és régiségbúvár, szül. 18U6. júl. 28. Rév-Komáromban".

20 Nem tudott, vagy nem akart? Mert Farkas Lajos az, aki igazán jól példázza, hogy a régiségek miként rontják meg a jellemet. A nagy gyűjtőt ugyanis valami - nem tudni, a gyűjtőszenvedély, vagy az új osztrák uraknál való minél korábbi és minél hathatósabb érvényesülés vágya arra késztette, hogy a Pester Zeitung 1849. augusztus 11-i számában egy hosszú cikket tegyen közzé. A "Feuilleton" rovatban megjelentetett cikk egy nagy gyűjtőhöz méltó címet visel: "Egy jelentékeny kézirat a XII. századból" (Ein merkwürdiges Manuscript aus dem XII. Jahrhundert) és Farkas Lajos egy kódexének tudományos leírását tartalmazza bevallottan azzal a célzattal, hogy adatokat kérjen annak a feltételezésének megerősítéséhez, miszerint a kódex Abélardnak egy - saját kezűleg lejegyzett - munkája. Buda ostroma után nem sokkal, a szabadságharc összeomlásának küszöbén vajon valóban ez lehetett-e a célja egy budai polgárnak, még na százszor régiségbúvár is volt az illető? Ha igen, akkor valóban minden porcikáját a gyűjtőszenvedély töltötte be, ez kétségtelen. Hogy mégis támadnak kétségeink, azt a cikk igen-igen árulkodó lábjegyzetei okozzák. A legelső még hagyján, az csak a tudományos és gyűjtői igényt sugallja: a cikkíró ugyanis arra kéri a Wiener Zeitung és az augsburgi Allgemeine Zeitung szerkesztőségeit, hogy kódexének ezt a részletes ismertetését "im Interesse der Wissenschaften" szíveskedjenek nagyrabecsült mellékleteikben leközölni. Ha azonban a második lábjegyzetet is elolvassuk, óhatatlanul gyanakodni kezdünk, hogy nem feketesárga hűségének akar-e egy füst alatt nagyobb teret és figyelmet szerezni, ügyesen úgy, hogy a lóláb ne látszódjék ki túlságosan. Ebből a második lábjegyzetből ugyanis, viszonylag kis helyen, igen sokat elárul magáról. Elbeszéli, hogy a magyar honvédelmi minisztérium egy magasrangú tisztviselője átjött hozzá Pestről Budára, hogy figyelmeztesse, a "Gra16 Csontosi János:/! két modenai Corvin-codex története. — MKsz. 1891. 81-116., 232-263. 1. 17 (Mátray Gábor): József nádor törekvései a wolfenbütteli Corvin-codexek visszaszerzésére. = MKsz. 1883. 75-83.1. 18 Csonlosi János: Adatok a N. Múzeum könyvárának történetéhez. = MKsz. 1885. 10.1. 19 Csontosi János:/! "Farkas Lajos-féle" gyűjtemény kódexei a MNM könyvtárában. = MKsz. 1876. 134— 140., 183-189.1. (E cikk szerint 1386 kötet nyomtatványt és 223 kéziratot tartalmazott a gyűjtemény; ez a végső adat 126 nyomtatvánnyal és 2 kézirattal több, mint a Mátray Gábor első jelentésében szereplő - OSzK Kézirattár 1873/22 - ideiglenes számszerűség.) 20 Sz. 111. 180. h. 184