AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

Rég elfelejtett gyűjtőkről WIX GYÖRGYNÉ Gyűjtőkről még mi, könyvtárosok is szeretünk némi rosszmájúsággal megemlékezni. "Bücher und Antiquitäten verderben den Charakter" - Könyvek és régiségek megrontják a jellemet - idézte gyakran néhai Birkás Endre. S hittünk is neki, hiszen ki ismerhette volna jobban, mire képesek a szenvedélyes gyűjtők, mint ő, aki előbb a. Központi Antikvárium, majd az OSZK Gyarapítási Osztálya vezetőjeként erről szinte naponta szerezhetett tapasztalatokat. A régvolt könyvtáros, Csontosi János meg éppenséggel azzal gyanúsította meg Jankovich Miklóst, minden idők legszenvedélyesebb magyar gyűjtőjét, hogy a Jordánszky kódex első két levelét kitépette az eredetileg teljes kéziratból, s az ily módon került az ő birtokába. Csontosi szerint ugyanis csak igazi szakértő tudhatta, hogy az Ószövetségnek ez az akkor ismert legteljesebb magyar fordítása, és "...elejéről... néhány levél bírása a gyűjtőre nézve több beccsel bír, azért, mert a bibliának éppen ez a része régi magyar nyelvemlékeinkben egyáltalán nincs meg".

1 Talán az ilyesfajta ironikus szemlélet az oka annak, hogy oly könnyen megfeledkezünk régi nagy gyűjtőkről, akiknek a gyűjteményei nélkül pedig egy-egy könyvtár képe nem az lenne, amilyenné az ő segítségükkel vált. A rosszmájúság meg éppenséggel indokolatlan, hiszen a gyűjtők legtöbbje nem úgy kezd el gyűjteni, hogy bármi áron, erkölcsi elveket is félretéve, olyan gyűjteményre tesz szert, amilyen senki másnak nincs. Különösen áll ez a könyvgyűjtőkre, ők nyilvánvalóan azért kezdenek el könyvet vásárolni, mert érdekli őket valami, amit el akarnak olvasni, vagy mert örökölt, vagy gyermek- és ifjúkorukban ajándékok útján összeszedett könyvtárukat kívánják továbbfejleszteni. A későbbiekben aztán a könyv szeretete már különbözőképpen alakulhat át (vagy torzulhat el). Van, akit hazaszeretete, a közösség iránti felelősségtudata ösztönöz, s ezért nyilvános könyvtárat alapít - mint a 18. század néhány főurát és főpapját, a pécsi Klimó püspöktől gróf Széchényi Ferencig. Van, akinek élete végéig elsődleges munkaeszköze a könyvtára, mint a tudós Horvát Istvánnak, az entomológus Frivaldszky Imrének, a bibliográfus Szinnyei Józsefnek, míg másoknak, akiket vagyonuk is hozzásegít ehhez, a könyvtáruk nyújtja a kedvükre való elfoglaltságot, mint gróf Apponyi Sándornak, vagy Todoreszku Gyulának. És persze olyanok is akadnak, akiknek az anyagi szempontok sem mellékesek, akik némi haszonért még szívükhöz nőtt daraboktól is hajlandók megválni, mint példának okáért Farkas Lajos. Vitathatlan azonban, hogy akármi legyen is a gyűjtés vezérmotívuma, sőt, akármilyen utakra vigyen is el valakit a gyűjtőszenvedély, egy-egy gonddal, szeretettel és szakismerettel összeállított magánkönyvtár, ha közkönyvtárba kerül (akár adományként, akár vétel útján), megörökíti a gyűjtő nevét. Igaz, hogy ez a megörökítés az esetek többségében a "scripta manent" jegyében mindössze a növedéki naplók lapjaira meg a szakmai folyóiratok régi évfolyamainak perifériáira szorul, és kiesik a köztudatból, valamennyire azonban mégis fennmarad. Ez a cikk éppen azt célozza, hogy az Országos 1 Csontosi János: A Jordánszky-codex győri töredéke. = MKsz 1880.142-143.1. 17V