AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

rendezését már egészen befejezte id. Szinnyei József, egyetemi könyvtárőr. A könyvtárat már eddig is sokan használják tudományos célokra. Most az új bútorokat készítik, melyekkel a régi ideiglenes állványokat felváltják. Kívánatos volna azonban, ha a múzeumban mielőbb megürülne valamely nagyobb helyiség, mivel a könyvtár mostani helye épen nem mondható kényelmesnek." S egy szép, tágas hírlaptári olvasóterem reményében amely majd csak 1890-ben realizálódik - a kutatók még nem is sejtik, milyen baljóslat fenyegeti hírlapjainkat, amint erről a Fővárosi Lapok így tudósít: "Az írói halhatatlanság gyönge iábra jut a rossz papír miatt. A legtöbb könyv és majd valamennyi lap, melyet niai nap nyomtatnak, egy század alatt szerteszét fognak foszlani, olyan a papírjuk. Poroszországban megvizsgáltak 97 folyóiratot, mely közül csak hármat találtak, melyeknek papírja tartós. Hát még a mieink!"

119 Valóban nem múlt el száz év, s hírlapjaink a restaurátorok kezére kerültek. Napjainkban helyreállításuk és konzerválásuk, valamint mikrofilmezésük az Országos Széchényi Könyvtárban (és minden jelentősebb könyvtárunkban) folyamatos, s megvan rá a remény, hogy az írói halhatatlanságot még a XIX. századi hírlapírók esetében se veszélyeztesse a rossz papír. S ha a Nemzeti Könyvtár ilyen szinten felkészült restaurátorgárdájának száz esztendővel korábbi hagyományait keressük, a Fővárosi Lapok e kérdésünkre is tartogat választ: "A múzeumi könyvtár felügyelője: Mosonyi Antal külföldi hosszabb tartózkodása alatt elsajátítá azt a mesterséget, hogyan kell a beírások, foltok és színehagyottság miatt olvashatatlanná vált régi könyveket helyreállítani. Ezelőtt csak műkedvelésből restaurált pár könyvet az egyetemi könyvtár számára, igen jó sikerrel. Most már versenyezhet külföldi könyvrestaurátorokkal is, kiknek száma kevés, s csak Párizsban, Frankfurtban és Bécsben működnek."

120 IV. A FŐVÁROSI LAPOK FÉNYKORÁNAK UTOLSÓ ÉVEI UTÁN, SZERKESZTŐ VÁLTOZÁSOK ÉS A LAP MEGSZŰNÉSE Az 1880-as évek a Fővárosi Lapok történetében a lap igazi fénykorának tekinthetők. Terjedelmi gyarapodása egyre több, érdekesebb vers és novella, tárca és híranyag közlését teszi lehetővé. 1886-ban új rovat jelentkezik ennek megfelelően, Hazai irodalom és művészet címmel; ekkor változik meg a lap alcíme is Szépirodalmi és társadalmi napi közlönyre, írói gárdája továbbra is a legkedveltebb költőkből, novellistákból áll. A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárával kapcsolatos közleményeinek száma pedig a nagyobb rendezvények elmúltával sem csökken, Vadnay szerkesztősége alatt továbbra is 35-45 között mozog évente. A múzeumi statisztikákat rendre közli majdnem minden hónapban, most már a hírlaptári használat adataival is kiegészítve. S első helyen állnak továbbra is az állomány gyarapodásáról, adományokról és vételekről tudósító hírek, s jóllehet az ilyen jellegű híradások kísérik végig a Fővárosi Lapok évfolyamait akkor is, amikor majd az utolsó években a könyvtári közlemények száma egyre csökken - mégsem célszerű e hatalmas témák egészéből példákat kiragadni, s a teljesség igénye nélkül feldolgozni. Akár Kossuth Lajos könyvtárának megvétele 1892-ben, vagy Wenzel Gusztáv gyűjteménye 1894-ben, a Lanfranconi-gyűjtemény és a Kőnigsbergi-töredék megszerzése, vagy 1896-ban a Hunyadi-levéltár ügye: mind hosszú hetekig foglalkoztatták a sajtót, de e témák mindegyike megérdemel egy-egy külön tanulmányt. Álljon itt inkább néhány szó arról, hogy a nemzeti könyvtárügy e legbuzgóbb szószólója, a Fővárosi Lapok a kilencvenes évek végére miként válik meg e kitüntető címtől. 118 F. L. 1887. 2277. p. 119 F. L. 1887. 2614. p. 120 F. L. 1883. 1336. p. 172