AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

kutatását."- Ezzel a szép reménnyel búcsúzik az abszolutizmus korszaka, hátrahagyva a Nemzeti Múzeum Könyvtárának mostoha helyzetét, s a Fővárosi Lapok gunyorosan replikázó hangnemét is. II. A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDE A Fővárosi Lapok kiadója, Emich Gusztáv igen eredeti egyénisége volt a magyar könyvtörténetnek. Német származása ellenére magyar irodalmat akart csinálni, s amikor ez a legkevésbé sem volt kedvező, akkor írta ki boltjára, hogy "Nemzeti könyvkereskedés." S jóllehet feleségével, Anderl Josefával otthon is németül beszélt, barátjának mondhatta Kemény Zsigmondot és Jókai Mórt, Széchenyi István ajánlatára pedig beválasztották annak idején a Nemzeti Kaszinóba is. Nagyszabású irodalmi vállalata a hatvanas évek végére már akkorára nőtt, hogy meghaladta az egyre többet betegeskedő Emich Gusztáv erejét. Fiát ugyan igyekezett szintén a könyvkiadói pálya irányába indítani, de azt is felismerte, hogy a cég jövőjét csak úgy biztosíthatja, ha magánvállalatból részvénytársasággá alakítja. Tervét Kemény Zsigmond és Jókai is minden befolyásukkal támogatták, és 1868. június 28-án megtarthatták az alakuló ülést, "... melyen a vita még német nyelven folyt; német nyelvű a Gründerversammlung jegyzőkönyve is ... Az alapítás, illetve az Emichféle vállalat megvételének lebonyolítására nyolctagú bizottságot választottak, amelynek tagjai lettek: Cséry Lajos, Berge Alajos, Lamnel Róbert, Jókai Mór, báró Kemény Zsigmond, Kandó Kálmán ..."

31 Az Athenaeum vezérigazgatója ekkor Osterlamm Károly, halála után pedig Vérei József lett. Az új részvénytársaság átvette Emich Gusztávtól az összes kiadói jogot, így a Fővárosi Lapokét is, amelynek tulajdonosa továbbra is Tóth Kálmán maradt, felelős szerkesztő pedig Vadnay Károly. Tóth Kálmánt azonban elsősorban saját poétái munkássága és élclapja, a Bolond Miska foglalta el, így a Fővárosi Lapok tényleges vezetése Vadnay kezébe került, különösen 1873 nyarától, amikor Tóth Kálmán beteg lett. A költő 1881. február 3-án bekövetkezett halálakor a lapot az Athenaeum vette tulajdonába. A Fővárosi Lapok vonalát 1868 és 1893 között az egységes, szépirodalmi, míves stílus jellemzi, magán viselve Vadnay Károly igen gondos, igényes szerkesztői kezének nyomait. Előfizetőinek száma 1868-ban 1386 volt, amely éppen csak a fenntartásra volt elegendő, ez a kilencvenes évek elejére 6000-re növekedett. Ennek megfelelően a négyoldalas újság nyolc lapra terjeszkedett, 18 oldalas vasárnapi melléklettel. A terjedelmi növekedés nem a színvonal csökkenését jelentette, mint oly sok esetben, hanem az szintén emelkedett. Az írói gárdához csatlakozott Gyulai Pál és Vida József már 1868ban, 1869-ben pedig az ifj. Ábrányi Kornél, 1870-ben Beniczkyné Bajza Lenke, Beöthy Zsolt és Szigligeti Ede, 1871-ben az ifjú Mikszáth és Törzs Kálmán, a hetvenes évek végén pedig Milkó Izidor és Reviczky Gyula. A lap ebben az időben naprakészen közölte a kortárs külföldi irodalmat is, főleg népszerű olasz és francia szerzőket, élükön Dumas írásaival, de olvashatott a közönség Ibsen és Csehov műveiből is. Hogy tárcáiban és híranyagában is magasabb színvonalú lett, az már nemcsak a szerkesztőn múlott, hanem a kiegyezést követő alkotmányos, liberális korszaknak a tudományos és irodalmi életben, a művészetekben előidézett általános fellendülésén is. Ez a nagyarányú fejlődés indult el a Nemzeti Múzeum falain belül is, amelynek nagy részben oka Pulszky Ferenc kinevezése az igazgatói székbe 1869-ben. Pulszky ekkor már az Országos Képzőművészeti Társulat elnöke, régészeti és archeológiai munkáiból felolvasást tart az Akadémián, Kisfaludy Társaságnál, korábbi politikai szerepléséért 3() F. L. 1867. 926. p. 31 Szabó László: Athenaeum. Bp. 1918.163 p. 155