AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

kedves poétája, Tóth Kálmán 1864-ben ... megindította a Fővárosi Lapokat, sietett azt is kitüntetni teljes rokonszenvével. A Fővárosi Lapok még akkor apró terjedelmű volt, de azok az elsőrangú irodalmi nevek, a melyek megfordultak hasábjain, mindjárt az első időkben, nagy tekintélyhez juttatták. A lap felépítése is különbözött a többi napilapétól; az első helyen legtöbbször vers állt, ezt követte a beszély, vagyis elbeszélés, novella a kortárs, sok esetben kezdő írók tollából, többnyire folytatásokban. Utána külföldi elbeszélések fordításai, majd a tárca, amely a Fővárosi Lapok műfaji újdonsága, Deák Farkas írta 1864 márciusában az első Akadémiai leveleket. Az utolsó oldalt, később több oldalt is a Bécsi hírek, Fővárosi hírek, Vidéki hírek és Rövid hírek színes egyvelege töltötte ki, amelyek az irodalmi, tudományos és az általánosságban vett kulturális élet minden lényeges mozzanatát hírül adták. (Természetesen találhatunk itt udvari szenzációktól a bűnözésig, a társasági csemegén keresztül a legkülönfélébbeket is, de semmi esetre sem olyan formában, amint azt Horváth Zoltán a dualizmus sajtójának utolsó évtizedeiről állítja,

3 s az effajta közléseknek a mennyisége is elenyésző a korszak valóban kulturális szenzációi mellett.) Pár hirdetést is közölt az újság az utolsó lap alsó harmadában, de minden nap megtalálhatjuk a Nemzeti Színház műsorát is. E program ismeretében nem meglepő, hogy a Fővárosi Lapok fennállásának csaknem 40 éve alatt a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárára és a nemzeti könyvkultúrára vonatkozó tárcák és kisebb-nagyobb közlemények, híradások száma meghaladja a 700-at, ami évi átlagban is legalább 17 híradást jelent, természetesen igazodva a nagyobb eseményekhez, amikor is - mint majd kitűnik - eléri az évi 40-50 híradást. E számok sok mindennel magyarázhatók, legkézenfekvőbben azzal, hogy a Nemzeti Múzeum és Széchényi Könyvtára hazafias adományok és alapítások sokasága, de maga az európai szellemi élethez való felzárkózás is nemzeti ügy volt. A nemzet története, intézményeinek sorsa és sajtójának alakulása semmiképp sem lehetnek egymástól függetlenek. A kiegyezést követő alkotmányosság és liberális kor kedvezett a nemzeti könyvtárügynek éppúgy, mint a Múzeumnak, a szellemi áramlatok ismét szabad utat kaptak. Történetszemléletében a század eleji nemzeti romantikát kezdte a pozitivizmus felváltani Magyarországon a pozitivisták elveiről már 1839-ben találunk utalást,

4 az 1860-as évek második felében pedig Buckle, Lecky és Mill csaknem valamennyi művét magyarra fordították, s a Magyar Tudományos Akadémia pedig Millt, Renaut, valamint Taine-t tagjai sorába választotta,

5 jelezve a tudományos gondolkodás szimpatizálását a francia és angol pozitivizmus jelesebb képviselőivel. Ez a gyakorlatban csak oly mértékben hatott, hogy a nemzeti érzés megtartásával előtérbe került a számszerűség objektív valósága, a felmérések, statisztikák készítése éppen úgy, .mint ezeknek a nagyközönség elé tárása. A kulturális életben ez a nagy hazafias megmozdulások, alapítások és adományok igen pontos számadatainak összegyűjtésében nyilvánul meg, s mindez visszatükröződik a sajtóban, annak az idő szerinti egyik legreprezentatívabb képviselőjének, a Fővárosi Lapok hasábjain is. Szerencsésnek mondható az a körülmény, hogy a Fővárosi Lapok korszakai - az alapítástól a kiegyezésig, a huszonöt évig tartó Vadnay-korszak, majd pedig 1893-tól a változások időszaka - a Széchényi Könyvtár gyarapodásával szinte párhuzamosan ívelnek fölfelé, legalábbis 1896-ig. A század utolsó éveiben ez újságot a válság tünetei jellemzik, s 1903-as megszűnéséig egyre kevesebb jót mondhatunk el róla. De a felfutás két és fél, három évtizedében mindenképpen hű tükre a könyvtárügy fejlődésének. A Fővárosi Lapok az első négy évben mindössze négylapos terjedelemben jelent meg, az oldalszámok 2 Ország-Világ 1896. 13. sz. 194-196. p. 3 Horváth Zoltán:/! magyar sajtó a dualizmus utolsó évtizedeiben. = Irodalomtörténet 1961. 17-41. p. 4 Szonlágh Gusztáv: Saint-Sünon legjelesebb tanítványa. Bp. 1839. 253 p. 5 R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban 11. Bp. 1973. 217 p. 148