AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

tárban őrzött eredeti példányon végzett mérések azonban kizárják, hogy Manlius nyomtatványáról legyen szó. Sem a címlapon látható nagyméretű kurzív verzálisok, sem a címlap keretét alkotó cifrák (X/IV), de a belőlük alkotott dísz a D

7

b lapon sem fordulnak elő más Manlius-műben a már említett hurkos-fonatos (X/II) és az ugyanebben a műben található (X/III) dísszel együtt. A műnek egyébként nincs impresszuma, csak Grácban keltezett előszava. Impresszumában is „Giessingen"-i Manlius-nyomtatványnak mondja magát a Jeremiás Hornberger ajánlásával és kiadásában megjelenő írása Anna waldecki hercegasszonynak (XI). Hornberger neve, egyes betűtípusok és a mű E

8b lapján szereplő könyvdísz (X/VII) hasonlósága Manlius nyomdakészletéhez ezt sokáig megerősíteni látszottak, azonban a betűtípusok alaposabb és részletekbe menő vizsgálata kizárja. Az impresszum alapján esetleg lehet arra gondolni, hogy Manlius is kinyomtatta, s ennek az impresszumig hű utánnyomása van a kezünkben, de valószínűbbnek látszik a Batthyányi oltalma alatt működő Manlius nevének felhasználása. A Homberger-művek Manlius nyomdájával a magyar nyomdatörténettel foglalkozók körében oly mértékben összefonódtak — pedig Manlius csak kettőt nyomott belőlük Németújvárott {23 és 31) — hogy ezek alapján föltételezi például Gulyás Pál,

119 hogy a hely és név nélkül megjelenő Homberger-ágendát Manlius nyomtatja ki Grácott útközben Ljubljana és Németújvár között. Pedig az a gráci Hans Schmidt ( = Johannes Faber) nyomdász művei sorába illik és ekként is tartja számon a szakirodalom.

120 Az időrendben következő tárgyalandó mű újra egy röplap (X8), amely nem harcokról, hanem Konstantinápolyban észlelt égi jelenségekről ad hírt. Impresszuma a nevét számos változatban nyomtató nyomdászunknál szokatlan Hanss Mannel-formától eltekintve pontos, megjelenési helyként Schützinget közöl. A működési helyét ismételten változtató nyomdász 1593-ban valóban Siezen nyomtatott. Csakhogy a műben alkalmazott öt betűtípus ennél a nyomtatványnál sem egyezik az ismertekkel. A címlap könyvdísze X/VIII és a művet lezáró kis dísz (száron egyetlen levél) sem ismeretes Manlius készletéből. így ki kell zárni a ManHus-nyomtatványok köréből. Manlius nyomdakészletével kerül, ha csak kérdőjelesen is, kapcsolatba egy impresszumában magát pozsonyi 1594-es kiadásúnak mondó röplap (X9). Nyomdászként Johan Walo szerepel rajta. Tárgya egyrészt Nógrád várának visszafoglalása, másrészt az előző X5-as röplap utánnyomása némi változtatással. Már Gulyás is megállapítja róla,

121 ezen szövegösszehasonlítás alapján, hogy Walo nem mond valót, amikor első kiadásnak mondja a röplapot. Fitz pedig

122 részbeni utánnyomás megemlítésével a rövid életű felvidéki nyomdák egyikének tartja a röplap egyébként ismeretlen kiadóját. — Walo nevű nyomdászról, továbbá nyomdáról ebben az évben Pozsonyban mindezideig nem tud a szakirodalom. A betűtípusok hasonlósága és Manlius működési helyének viszonylagos közelsége fölvetheti Manliusnak a mű ki119. Gulyás: A könyvnyomtatás... 212. p. 120. Lásd 63. jegyzet. 121. Gulyás: A könyvnyomtatás... 229. p. 122. Fitz:i. m. 274. p. 322